A csend beszél
„Üdv annak, ki átért, és megérkezett a túlsó partra!” Nem csak az elhunytaknak üdvözlet, hanem annak is, aki másként ért át. Mert szintén átlépte a határait, és most, a túlpartról visszanéz az életére.
Ma megyek a Rókalyukba családot állítani. Két testvér jelezte, hogy jön. Örülök nekik, annyi szent! És igyekszem minden elvárásomat szélnek ereszteni azzal kapcsolatban, hogy mi lesz jó, meg hogy fog sikerülni, hogy nem fog.
Egész hét végén a semmi sem számít lélekállapotomat éltem. Közben – erőt véve magamon – igyekeztem néhány feladatot elvégezni azok közül, melyek hónapok óta várattak magukra: új könyvespolcot berendezni, hálókuckót kitakarítani (de alaposan). Igaz, hogy majdnem éjszaka volt, mire az ablakpucolásig jutottam. De a semmi sem számít hétvégén ez sem számított természetesen.
Azt gondolnánk, hogy ez egy felületes létállapot. De épp ellenkezőleg: ha semmi sem számít, akkor van idő odafigyelni a pillanatra. Ha nem számít, hogy mit hozott a tegnap, és mit rejteget a holnap, akkor csak a mai nap, a mindig mostani pillanat létezik…és az, amit elvégeztem, teljesre sikeredett. Nem tökéletes, hanem teljes.
Most tehát elmegyek a két testvérhez, egyiküket még nem ismerem, és aztán Isten neki, fakereszt! Tudjuk, hogy az egyénben (egyediben) rejtezik mostanában a mélység. Lesz ma számos program, melyen valószínűleg sokkal többen lesznek szám szerint. És ott is meg fognak jelenni egyedi mélységek, és másutt is…lehet, hogy épp benned, otthon, egyedül… vagy családod körében, épp őket szolgálva. És lehet, hogy ez az elmélyülés ma sehol nem történik meg.
Van egy nyitott kérdés, ami kiegészítendő választ igényel. Úgy kezdődik: „miért nincs….?” Az ok megkeresése egy lépés, egy állomás az úton. Egy jó válasz segíthet. A következő jó kérdés: „ hogyan legyen…?” És örömteli, ha eljutunk ide. Mert az ok meghatározása önmagában még nem hoz mozgásba bennünket. A késztetés azonban, hogy „más legyen”…..
…és itt félbeszakadt a gondolat, mert el lettem hajtva a géptől. Persze, már amúgy is mennem kellett volna. Ma tehát feladat lesz számomra, megengedni, hogy kérdések támadjanak. És akkor…csend. Ami válaszol majd. Mert a csend beszél.