A gyógyítók védelmében

Mai gondolataimat egy cikk alapján írom. Egy olyan szemüveggel olvasva, mely segít, hogy a sorok mögött olvassak.

A  cikk itt olvasható: tudnodkell.info/karaul-az-orzo-taltos/

Talán szánsz rá egy kis időt, Kedves Olvasóm, hogy végigpásztázd Te is ezt a cikket. Mert akkor tudunk igazán beszélgetni róla.

Megélhetési táltosokról, sámánokról ír a cikk. Nevükön nevezve mindazon személyeket, akik ma  a média segítségével leginkább, szem előtt vannak. Alapvetően egyet is érthetnék azzal, hogy a gyógyításért pénz kérni, elfogadni faramuci dolog. Hiszen a gyógyítás olyan magasztos tevékenység.  De mégsem értek vele egyet. Hiába hivatkozik a cikk az ezredéves múltra, ahol a szolgálatért terményekkel fizettek. Mert ez így egyszerűen hülyeség. Mivel minden törzsnek volt egy szellemi vezetője, aki reá szabott kötelezettségei miatt nem tudott részt venni a termelésben, így természetes volt, hogy a törzs eltartja őt. Ma nincsenek törzsek, más a társadalmi forma, melyet leginkább az jellemez, hogy : mindenki boldoguljon, ahogy tud. S aki nem tud, az utcán végzi. Így a mai kor gyógyítója kénytelen pénzt kérni, hogy ebben a világban élni tudjon. Hogy megidézze legalább a fényes múltat, szolgálatáért hozzájárulást kér. Hogy mennyire pofátlan dolog előre kiírni a rendelőben, az átoklevétel tarifáját, arról döntsön ki-ki maga. Végső soron bármi dolog a világon, melyet áruba bocsájtottak, annyiért fog elkelni, amennyit a vásárlónak megér. Ha megvetted, ami azt jelenti, hogy kifizetted, utólag magánügy, hogy kéne vissza a babaruha. Mert bizony meglehet, hogy a tudás ott volt, csak a valódi szándékkal volt kicsi hiba –a részedről. Miért a gyógyító idejét rabolja bárki is, aki nem kész még a változásra? Ezért volt igen helyes eljárás, hogy a törzs eltartotta a varázslóját. Akkor is, ha tudott segíteni, akkor is, ha éppen nem volt ott az ideje a gyógyulásnak.

És higgyétek el, az emberek többsége, aki segítségért kiált, ebből vagy abból az okból kifolyólag egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy változtasson az állapotán, helyzetén. Önfenntartásra kényszerített gyógyítónak pedig 5-6 ilyen eset egy héten, és csődbe ment.

Egy biztos, ha egyedül nem megy, akkor „fizetnem kell” azért, hogy a másik ember tudja, én meg nem. Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy tojással, jószággal fizetek, melyet én gondoztam, vagy pénzzel, melyet én kerestem meg. A lényeg, hogy hozzá kell járulnom a táltos megélhetéséhez, hogy munkáját zavartalanul végezhesse. Ennyit a pénzügyekről.

A másik: ha olyan szemmel olvasod a hivatkozott cikket, akkor látható, hogy megint csak az lesz az eredmény, hogy az emberek egymás torkának esnek. A Kovács András hívők majd fellázadnak. (Gyurcsókot most hagyjuk.)

A cikk írója nem vette figyelembe, hogy mindig az a felállás, hogy a gyógyítónál van a tudás, a pácienseknél pedig a hajlandóság.  A páciensek többsége nem veszi figyelembe, hogy a gyógyulásuk kulcsa az ő zsebükben van, a zár meg a gyógyítónál. És biztosra veszem, hogy gyógyítójuk nélkül már egy jót szellenteni sem tudnak  - tisztelet a kivételeknek. Egyszer kinyílik a kapu, de aztán egy másik folyosón újra ott lesz - bezárva. Ez a tudatosság hiányának következménye. És ennek a következménye, hogy a gyógyító már sokkal többet keres, mint amennyi a létfenntartásához elegendő lenne.

És aztán van egy népes csorda a csordán belül, aki Karaulra esküszik. És helyeslően bólogat a cikket olvasván. Kicsit úgy tűnik a cikk alapján, mintha lenne itt egy harc a színfalak mögött a hatalomért. Talán igaz, talán nem.

Egyiküket sem ismerem személyesen.. . Sem Karault, sem Táltos Kovács Andrást. Egy biztos, egyikük sem olvas sötétedés után a saját fényénél. :)

Az a baj (többek között), hogy hajlamosak vagyunk mindent elhinni, amit valaki mond, leír. Ritkán hozunk semleges döntést: „lehet, hogy igaz, de az is lehet, hogy nem. „ Azért kártékony ilyen jellegű lehúzást leírni, mert akit eddig egyáltalán nem érintett Kovács András személye, azt meglehet, hogy ezek után már nem is fogja. Pozitívan biztosan nem. S vajon a mai rohanó világunkban van-e időnk arra, hogy személyesen győződjünk meg egy-egy felkapott ember hitelességéről? Tekintetbe véve, hogy egyre többen lépnek színre.

Nem az a lényeg, hogy Kovács András kinek-minek nevezte ki magát. Mennél nagyobb az egója valakinek, annál nehezebb réztáblát akaszt a kapuja alá.

Tehát a cikk mit akar mondani vajon? Hogy nem az, hanem amaz az igazi? Van ma ép ember a Földön, aki ismeret által el tudná hitelesen dönteni, mi a búza, mi az ocsú a spiritualitás mezején? Szerintem nincs, és sosem volt. Mindig valaki más mondja meg. És az a „más” honnan tudja?” Isten szólt neki talán….és a kör bezárult. Jó esetben érzéseinkre hagyatkozunk, amikor gyógyítót választunk. Vagy megszólít bennünket, vagy nem. Ebben az a lehetőség is benne van, hogy sarlatán kezére kerülünk. Ezt eldönteni egy ilyen cikk alapján – vajon helyes-e?

Import sámánokkal is tele az ország mostanában. Nem tudsz róluk semmit. Messziről jött ember azt mond magáról, amit akar. Elmész egy előadására, vagy betalált, vagy nem. Megfizeted a hozzájárulást. Vagy csaló, vagy nem. De a kockázat a miénk.  A szabad döntés joga a miénk. Ezért talán felesleges is „titkosan” megsúgni, hogy ki a csaló és ki nem az. Ami természetesen nem menti fel a kuruzslót az ő bűne alól. De az meg legyen az ő felelőssége.

Nem a táltos a Fény, ő csak a prizma. Nála van a tudás, nálunk a szándék és hajlandóság a gyógyulásra. S mindennek az Isten ege alatt meg van az ideje.

Áldás