A Köhi sémáról és egyebekről
Mint tudjátok, évek óta Pál Feri rajongó vagyok. Amikor először hallottam felőle, több évnyi előadás hanganyagát hónapok alatt meghallgattam. Csak néhány hónap kellett hozzá, hogy életérzésem gyökeres fordulatot vegyen. Az előadások bőven kínáltak alkalmat arra, hogy szembe nézzek önmagammal, és rácsodálkozzam magamra: jé, ez én vagyok! Illetve számtalan esetben új csomagolásban fedeztem fel régi élethelyzeteim nehézségének okát, számtalan miértre egyetlen választ. Csak két esztendő telt el az első alkalom meghallgatása után, de negyvensokév nyert értelmet, s ki tudja, hány esztendőm van még hátra ebben a rókabőrben? Mert hát azok is értelmet nyertek már ma e tanítások által.
Nem, most nem jön a ziccer labda: hallgass Te is Pál Ferit! Még véletlenül sem mondanék ilyesmit. Végeredményben bármi elhozhatja az áhított lélek-gyógyulást, csak az kell, hogy együtt tudj mozogni az áramlattal, amit felkínál. Azt mondod: ez baromság! Nem minden tanítás helyes. Hát ez bizony igaz. De majd rájön, akinek dolga van vele. Végső soron egy kevésbé helyes tanítás is elkísérhet egy darabon, ahol a holtpontról történő elmozdulás már fél sikernek nevezhető. Hiszen mi a gyógyulás? Nincs erre korrekt válasz. Kinek, mi. Ha valami változik bennünk, és ettől jobban érezzük magunkat, az már lehet gyógyulás. Egy kis gyógyulás.
Itt van példának okáért a tegnapi előadás anyaga. Könyörtelen mérték, hiper-kritikusság. Feri kitalált egy frappáns rövidítést: KöHi. Az ezzel a sémával (is) működő emberre sok jellemvonás ráillik. A maximalizmus, perfekcionizmus, örök elégedetlenség saját teljesítményével (és másokéval is), a gyönge, az elesett, az ügyetlen módszeres üldözése, elutasítása (akár saját gyermekével szemben is). Hatalmas életideálok kergetése, melyek a megvalósíthatatlanság határát súrolják, hiszen nem állnak a háttérben rendelkezésre a megfelelő személyi és tárgyi feltételek…csak hogy néhányat említsek.
Jómagam azzal ültem le este élőben megnézni az előadást, hogy fogalmam sincs, mit kapok a mai alkalomtól, de valahogy mégis, erősen éreztem, hogy lesz itt nekem valami. És jött egy válasz egy régi-régi kérdésemre. A dolgok így működnek: aki keres, az talál.
Az életben a folyamatok egymásutánja adja meg az értelmet, hozza meg a felismerést, néha utólag…nem is néha, hanem gyakran. Ha egyes életrészek nem tartoznak össze, megszakad a folytonosság, úgy elég nehéz felépíteni egy életutat. Ezért jót tesz az ember életének leásni a gyökerekhez.
Az ember Istenéről személyi fogalmak körében gondolkozik, emberi jelzőkkel ruházza fel, és aztán…egy – egy nehéz élethelyzetben erőst gondolkodóba esik, hogy most akkor hová is helyezze el Istent ebben a rettenetben: legyen ő, aki direkt zúdította a nyakába ezt a rontást, hogy tanuljon belőle, vagy a segítő legyen, aki majd helyette megoldja? Esetleg mindkettő, egyszerre? Egyáltalán, miért engedi Isten a „rosszat”: a háborút, betegséget, csecsemők halálát, a viszályt, gyűlöletet, gyilkosságot és kivégzést? Ezekre a kérdésekre csak faramuci válaszok vannak. Egy érdekes kérdés viszont: miért engedi Isten, hogy a jó emberekkel tragikus dolgok történjenek? Feri azt mondja: az igazi kérdés az, hogy a jók hogyan tudnak ez után is jók maradni? Ugye érezhető, hogy az előbbi kérdés valami számonkérés akar lenni a „haszon-Istentől”, az utóbbi kérdés pedig elvezethet a forráshoz. A Belső Emberi Erőforrások Minisztériumához. :)
Szóval, én azért szeretem Pál Ferenc atya előadásait, mert egyforma szenvedéllyel képes beszélni Istenről, aki és ahogy az ő fantáziájában megformálódik, és arról a torz istenképről, ami ma a legtöbb ember fejében él. Képes akár egyszerre megjeleníteni a tiszta gyermeki rajongást és könyörtelen kritikát a „haszon-Istenben” reménykedő emberi tudat felett.
A KöHi séma tanulmányozását ajánlom mindazoknak, akik azon kapták magukat, hogy a szüleik (egyik, másik, esetleg mindkettő), nem támogatja semmivel botladozásaikat, sőt megvetendőnek, bűnösnek tartja azokat. Ajánlom azoknak, akiket béklyóba vernek grandiózus álmodozásaik, de képtelenek a tettek mezejére lépni. Egyébként meg, ne hallgasson senki Pál Ferit, csak azért, mert én mondtam!
www.palferi.hu/hanganyagok/2014-2015 május 12.