A kunyhó - párkapcsolat

A párkapcsolat - kunyhó. Együtt izzadunk szerelemben - szenvedésben. Szívesen bemegyünk, de aztán... van úgy, hogy inkább elmenekülnénk. Amikor úgy tűnik, hogy kibírhatatlan, inkább el-, kiéget, mint melegít. Így szól hozzánk akkor a hang a sötétből: "türelem". Most nem mehetsz ki, most még nem - első felindulásból. Az asszonyi méltósághoz hozzátartozik a tűrés képessége. Nem megalkuvásból, hanem az asszony erejéből. Apám jobbomon, anyám balomon, fejem felett Öregisten, lábam alatt Boldogasszony.

A kunyhó - élet. Néha túl forró, kibírhatatlanul, néha már alig tűrhető. És akkor, a földön fetrengve, találok a kunyhó falán egy kis lyukat és odadugom az orrom tiszta, éltető és hideg levegőért. A testem - úgy érzem - a forróságban elégett. Csak az a szalmaszál van, melyen át a levegő áramlik, és én léleKzem!!! Élek!!!
Áldás