A nő szerelme

Alkonyodban én vagyok a hajnal,

Estédben a reggeli harmat.

Mikor hosszan elnyúlnak az árnyak

Karjaimban szeretettel tartlak.

Sötét démonok, ha rád rohannak,

Én vagyok neked a Hold ezüstös fénye.

Napcserzett poros utadon járva

A hűs eső reménysége.

Forró sziklákon sólymok várát kutatva

Égető napban a hűs árnyék neked én vagyok.

Oázis a végtelen sivatagban,

Lám szomjadat édes tejemmel olthatod.

Sarki hidegségben, hol megfagy a lélek

Csábító sarki fényed én vagyok.

Az éj rideg sötétjében elveszve, kóborolva

Hadd legyek én a vezércsillagod!