A róka az én erőállatom

A természetben a róka olyan, mint a többi állat. Ösztönei szerint él. Az ember közelében megfontolttá, óvatossá, mondhatnánk: ravasszá vált. Megfogyatkozott vadászterülete, s ezért rabolni kényszerült. A gazdálkodó ember, ki jószága körül sokat fáradt,  pedig ellenségként nézett a tyúkjait fosztogató rókára. S a meséiben ráakasztotta a „ravaszdi” jelzőt.

Gyermekkoromban szívesen hallgattam a rókáról szóló meséket. Titokban mindig szurkoltam neki, nehogy puskavégre kerüljön. Fekete István regényében Vuk történetén keresztül észrevétlen csúsztam az állatok ösztönvilágába, mely az ember számára csodálatos és egyúttal elérhetetlen is teljes mélységében.

Sok-sok év múlva egy Napfelkelte szeren, midőn kint ücsörögtünk az Oszoly Orr-szikláján, egy kicsit távolabb megjelent egy rókakölyök. Ült ott szép csenden, nem jött közelebb és mi nem mentünk közelebb hozzá. A semmiből termett ott, és aztán, ahogyan jött, eltűnt a semmiben. Mint mondtam, sok évvel ezelőtt történt, de el nem feledtem. Ránéztem és rám nézett.

Aztán eltelt ismét pár év. Ez az idő szokása. Eltelik. Szerelmemmel a késő éjszakában búcsúzkodtunk az utcán. Sötét volt és csend. Egyszer csak, ahogyan hajdanán, a semmiből, a sötétségből előtűnt egy jól megtermett róka. Megállt egy pillanatra, ránk nézett, majd puha léptekkel ismét belemerült a sötétségbe. Olybá tűnt, mintha a föld felett járt volna, annyira nesztelen volt és légies a járása.

Aztán összeköltöztünk a szerelmemmel. Ő jött az én házamba, és hozott a batyujában egy fából kifaragott rókát. Mely  szürreális vetületében a nő alsó testtáját jeleníti meg – persze csak annak, aki ezt látja.

Szólongatott engem ez a róka, egyes írásaimban már meg is jelent az Öreg Rókaasszony, aki nehezen szerzett életbölcsességét kiárasztja a kis rókákra. Mígnem eljött újjászületésem kunyhója, ahol behívtam őt az életembe. Apámmal jobbomon, Anyámmal balomon, felettem Öregisten, alattam Földanya, bennem Boldogasszony öröme. S erőállatom a Róka.

Egy hónappal, napra pontosan a kunyhó szer után, megszületett bennem a Rókalyuk, egy lélekfészek bent a városban, hajdani gyermekkori otthonomban, ahol felnőttem, s ahonnét kirepültem.

Jótét lelkek segítő támogatásával, közös erővel, akarattal teremtjük ezt a teret. Hiszen a Lélekfarmon mindenképpen lennie kell legalább egy Rókalyuknak is.

Áldás legyen rajtunk!