Álmaim tükrében

Kedves Mindenki!

Holnap lesz életem első kunyhója. (Ízzasztó kunyhó). Tegnap már csak  félüzemen ment a bélgép. Csak gyümölcs és egy adag zabkása délben. Egy kis házi kifli este. Nem túl sok folyadék. Utaznom kellett, nem akartam volna folyton WC-t keresni. Nem vagyok egy böjtölős fajta. Pedig nagyon "tanít" egy kis lemondás az étkezésről. Rájövök, hogy az életemet egysíkúvá teheti, ha állandóan csak a szükségleteim kelégítésére koncentrálok. Amit az élet kínál, ennél jóval több. Az éber állapot, amikor teljes gőzzel megy az agymotor. Akár hajnali háromkor is. Mint most is. Az álmok beszélik el azt, ami van. Néhány feledhetetlen pillanat a nap 24 órájából, melyből 23 órát és 59 percet-et töltök azzal, hogy traumáimat, félelmeimet elnyomjam. És akkor, abban az egy percben:

A természetben. Ismerős út. Meleg van. Nagyon. Távolabb egy ló. Cigány fiú felül rá, leugrik, felül. De nem a lóra. Ott mögötte egy kis kocsi. Elindulok. Domb előtt. Ismerős. Meleg van, nagyon. Nincs cipőm, kaszálóban. Wc-n vagyok. Nagydolog. Férgek jönnek ki, sok. Kicsik és fehérek, nyüzsögnek. Utálom magam. Miattuk.  Nem szúr. Hangok jönnek. Értelmetlen. Zavarodom. Egyre jobban. Felijedek.

Parádi Jóska azt mondta, írjuk le az álmunkat, leírtam. Ránézek. Így:

A természetben. Ismerős út. Meleg van. Nagyon. Távolabb egy ló. Cigány fiú felül rá, leugrik, felül. De nem a lóra. Ott mögötte egy kis kocsi. Elindul. Domb előtt. Ismerős. Meleg van, nagyon. Nincs cipője, kaszálóban. Wc-n van. Nagydolog. Férgek jönnek ki, sok. Kicsik és fehérek, nyüzsögnek. Utálja magát. Miattuk.  Nem szúr. Hangok jönnek. Értelmetlen. Zavarodik. Egyre jobban.

A természetben. Ismerős út. Meleg van. Nagyon. Távolabb egy ló. Cigány fiú felül rá, leugrik, felül. De nem a lóra. Ott mögötte egy kis kocsi. Elindultunk. Domb előtt. Ismerős. Meleg van, nagyon. Nincs cipőnk, kaszálóban. Wc-n vagyunk. Nagydolog. Férgek jönnek ki, sok. Kicsik és fehérek, nyüzsögnek. Utáljuk magunkat. Miattuk.  Nem szúr. Hangok jönnek. Értelmetlen. Zavarodunk. Egyre jobban.

A természetben. Ismerős út. Meleg van. Nagyon. Távolabb egy ló. Cigány fiú felül rá, leugrik, felül. De nem a lóra. Ott mögötte egy kis kocsi. Elindultak. Domb előtt. Ismerős. Meleg van, nagyon. Nincs cipőjük, kaszálóban. Wc-n vannak. Nagydolog. Férgek jönnek ki, sok. Kicsik és fehérek, nyüzsögnek. Utálják magukat. Miattuk.  Nem szúr. Hangok jönnek. Értelmetlen. Zavarodnak. Egyre jobban. Felijednek.

Ébren:

Meleg van. Még mindig fáj a belem. Nagyon meleg van és büdös. Kinyitom az ablakot. Kimegyek. Először a WC-re. Remegek. Félek. Kalapál a szívem. Szomjas vagyok. Nagyon. Teát főzök. Édeskömény. Anyatej illat van. Igen, ez is én voltam. Mennyi minden voltam már! Félek. Mint Jézus, az utolsó éjszakán. Bekapcsolom a gépet. Mint mindig, minden rettegő éjszakán. Elfoglal. Mindig kell valamit tenni.

***

Köszönöm a bennem lapuló rettenetes félelmeknek, hogy hozzásegítettek ahhoz az úthoz, amin most járok! Köszönöm a bennem élő magamnak, hogy van bátorságom arra az egy percre figyelni a 24 órából!