Asszonyképzőn

Az élet setét oldala. A fényes mellett. Nehéz vele foglalkozni, mert a tudásanyagba minduntalan bekopognak a személyes élmények, tapasztalatok, drámák. Hiszen kevés olyan áldott helyzet van, amikor egy búcsú, egy elválás, egy kedves és szeretett személy végső eltávozása nem taszít bennünket a dráma bugyraiba.

Ha segítők akarunk lenni, a személyes drámát le kell játszani, meg kell gyászolni a veszteséget, és betenni a helyére, a kispolcra. Másként hogyan is tudna megszületi az együttérzés azon aspektusa, melyet  szolgálatnak nevezünk?

Asszonyképző.  A folyamat, mely során a nő, mint minőség, árnyalatot kap. Egy finom árnyalatot. Nem véletlenszerűen, hanem tudatosan. Az asszony a nyak, a híd, a támasz. Támasztóasszony. Hídasszony, Nyakasszony. Egy olyan belső erő felébresztése történik, mely ősi, misztikus és szentséges, és mint ilyen, a tudás szintjén elérhetetlen. Hídasszony, mert rajta keresztül érintheti meg a férfi és a család többi tagja a Megérinthetetlent. Valamit, amit ő maga sem érinthet meg soha. De ott van az asszony, katalizátorként.

Micsoda? Hogy ez fárasztó? Hát igen, kétség kívül sokat kíván az asszonytól. De mi másra volna való az asszony élete-gyertyája, mint hogy csonkig égesse azt?

Sütő Annamária, köszönöm, hogy részese lehetek ennek a történésnek!