Az én kunyhóm - a mi kunyhónk
Szombat este. Steve Sky-t hallgatom. Magyarul Istvan Sky. Hát nem? De. Nem jól indult nekem a nap. Bal lábas sztori. A szokásos havi ok nélküli feszültség, amiért a világ sok táján a nőknek szabad nap jár…Uram megértő. Én meg szórom, csak szórom rá a szitkaimat. A görbe tükör mindent megmutat. Csak a gyerek, a piás és a bolond mondja meg az igazat, a többiek hamukáznak, lavíroznak, diplomácia, himi-humi. Ma igazmondó napom volt. Ő meg csak néz rám, egy szót sem szól. Hogy is lehet valaki ilyen Isten jámbora? Azt mondja, szeret engem. Ez az egyetlen valódi értékkel bíró mondat ma reggel. Én meg ugyanolyan vehemenciával elmondom, hogy piszkosul érzem magam, mindjárt felrobbanok, és igazából nem vele van bajom, hanem magammal, és köszönöm, hogy elvisel. Ez volt a második igaz gondolat ma reggel…Ez volt az első lépés, hogy ma estére teljes legyen az élet...
Szombat este. Steve Sky-t hallgatok. Március 5. szombat. Lement az első vihar… A nap, amikor egyébként ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy nekifogjak a kunyhónk elkészítésének. A fizikai munka a levegőn, talán oldja belső feszültségeimet.
Voltam a nyáron egy kunyhó szeren. Életem első, de nem egyetlen kunyhózása volt – az már biztos. Nem vagyok túl megfontolt :azon helyben eldöntöttem, hogy a mi kertünkben is lesz kunyhó. És ma virradt a nap, amikor nekifogtam, és el is készítettem mintegy hat óra leforgása alatt. Nem engedtem a páromnak, hogy segítsen, egyedül akartam megcsinálni. Különben is, felesleges alkalmat teremteni újabb kötözködésre. Így munka közben énekeltem és elmélkedtem a következő lépésen. A múltkor Bugacon, Holló tanyáján megnéztem magamnak jól azt a kunyhót. És aztán álmodtam…ahogyan a dobomat készítettem – ismeret nélkül. Nem tökéletes, de lábon áll, stabil. És kiválasztottam azt a 28 követ, melyek majd melegíteni fognak bennünket, ha bebújunk méhébe.
Mesőnél születés kunyhóban voltam. Csodálatos volt megszületni. Újszülött voltam. Egy a világgal. Ez is egy születés kunyhó lett. Még nem készült el a bejárat teljesen. Egy alagút lesz, melyen keresztül be lehet mászni az anyaméhbe. És van neki egy tűzkapuja is, ahol majd a kövek érkeznek a körök között. A barlang bejárata ma még nem készült el. Sem az oltár. Minden nem megy egyszerre. S talán jön majd néhány jó barát is, ki segít megmozdítani a nehéz sziklákat is. Melyeket az oltárhoz álmodtam.
A bejárat északra néz. Ha van szentencia, hogy keletre kellene nézzen, akkor most nekem északon van kelet. Én amúgy is Észak Asszonya vagyok. Minden imám észak felé száll a legszívesebben. Így a kunyhóm bejárata is arra néz. (Mi sem természetesebb.)
A fizikai munka, a kreatív tevékenység megcsitította a hormonok által megtépázott elmémet. Lelkesen és boldogan ültem este a vizes földön a kunyhónkban. Csak a koszos melegítőm választotta el a bőrömet a drága, hűvös Anyaföldtől. És éreztem, hogy ez itt most mérföldkő, akarom mondani: mérföld-kunyhó lett. Az életem fordulóponthoz érkezik…nézem a gyertyákat, melyek most a forróságot képviselik szelíd formában. Még most is pislákolnak…szépek az éjszakában. Olyan jó meglesni azt a helyet az ablakunkból!
És még egy ajándék a mai napon – csak nekem, csak most:
Az uram…idén is elvisz nászútra. Tavaly is voltunk, ilyen három napos buszos akárhol. Egy élmény volt, igazi emlék – Velence. Az idén másfelé megyünk. Sóbányába kisvasúttal. Közkívánatomra.
S aztán…Cserkútra eljössz-e velem? – kérdeztem, mivel két hét van csak a két program között. S én Cserkút miatt (is) nem megyek a dúlaképzőbe.) S azt mondta, hogy eljön velem. Hát legyen, ahogyan lennie kell! – ezt már én mondom. Senkit sem lehet megerőszakolni. Én nem is próbáltam. Az életünk meséje tovább íródik. "Nálam 3 nap 1 esztendő." S a többi rá van bízva a Jóistenre.
Hallgassunk hát Steve Sky-t, vagy Ég Istvánt! Hare Om!
www.youtube.com/watch?v=DKDreiC6Yog&index=4&list=RD1Nos1PlZw_k