Az én nagy válságom: választani kell?

Emlékszem, nagyon kicsiny gyerek koromban arra használtam az imádságot, hogy hóesést kérjek. Nagyon szerettem ugyanis szánkózni. Aztán, várandós, mindenórás kismamaként arra kértem a Szűz Anyát, hogy segítse világra a gyermekemet. A gyermek életben maradt és egészséges. Nem mondom, hogy az orvosi hozzáértésen múlt. Szeretném előre bocsájtani, hogy sosem tagadnám ezek ezeket az élményeimet. Az apróbb és nagyobb csodákat, melyeket átéltem. Hozzám tartoznak. Az életem részei. Aztán itt van a Szent Antal babona: elhagyod valamidet, ami nagyon fontos neked, és ha pénzt ajánlasz Antalnak – a szegények javára – visszakeríti az elveszett tárgyat. Éppen a múlt héten „szereztük vissza” kicsi fiam elkóborolt telefonját ezzel a módszerrel. Ez nyilvánvalóan mágia. De szeretjük, és a kicsi fiam sírt örömében. A zsebpénze pedig potom 1500,-Ft-tal lett vékonyabb. 

Mégis...egy napon... nem most, régen, összetört minden. Reset gomb. És most itt tartok. Cudar egy skizofrén állapot!  Mi van a  fatal error után? Nem több, csak egy másik szint. Egy másik szemlélet. Aztán megkaptam a szőranya projektet. Benne az istenkapcsolat lehetséges  szintjeiről. És a legnagyobb kérdés: mint szülő, milyen Isten-képet adok? Tehát, nézzük akkor ezt a két üzenetet! Az egyik a katolikus egyház fejétől jön, a másik pedig ugyanazon egyház egyik papjától. Mindketten nyilván felelősségteljesen nyilatkoztak.  És nálam meg becsapott a bomba: akkor most merre tovább? Egyáltalán kérdés, hogy döntéshelyzet van-e?

Nos, jöjjön az üzenet Ferenc pápától:

magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-twitter-uzenete-januar-17-en

És itt a másik üzenet:

www.youtube.com/watch?v=AVQxjDsOpN4

Csak azért, hogy ne legyek túl sok, holnap folytatom. :)