Az erkölcs - tiszta szándékból és manipulációs célokra

Nagyon korán jó reggelt Kedvesek!

 

Gondolhatjátok, mennyire pezsdíti a szívemet, hogy mindössze néhány nap leforgása alatt huszonöt bátor asszony: anya, hajadon jelenleg egyedülálló, és (remélhetőleg) párkapcsolatban élő érdeklődik a program iránt, melyet énnékem a tisztem életre hívni és működésbe hozni ebben az évben.

 

Mostanában ezért, ha benézel ide, kedves Olvasóm, a Női testtudatosság a szerelem szolgálatában nevű programmal kapcsolatos írásaimat fogod találni. És gondolom, megértesz. Hiszen naponta - az egyéb teendőim, mint család, kert,- és házunk tája, kikapcsolódás - , átlag hat teljes órát szentelek arra, hogy élő tudást, a mindennapokban alkalmazható ismeretet tudjak majd átadni Nektek. Szóval most ez az életem.

 

De azért ne szaladj el, ha férfi vagy! Látnod szükséges, hogy milyen fonalak mentén dolgozunk mi nők magunkon annak érdekében, hogy Csipkerózsika álomban száz éve tengődő közös életünket veletek, kedves Férfiak, megcsókoljuk végre és: felébresszük. Élővé tegyük, ami halottnak látszik, mozgásba hozzuk, ami mozdulatlan, és az állandóságba végre ritmust vigyünk. Köszönöm egyenesen, ha követitek - egyenlőre az interneten keresztül - munkásságunkat!

 

Mai témám: MIÉRT LETT VALLÁS-ERKÖLCSI KÉRDÉS  A SZEXUALITÁSBÓL? - Avagy: amitől mára mindenkit kitör a frász

 

Mai gondolataim... nos, hol is kezdjem? Több ezer éves történet, hogy minden élő legnagyobb csodájára, a reprodukcióra való képességre, a szent iratokban mindenfelé tanácsot, intelmet, betartandó szabályt találunk, melyek állítólag Istentől származnak. Isten könyveiben csak az embert szólítja fel arra, hogy reprodukciós képességét tartsa kordában, hiszen mi vagyunk, emberek az egyetlen élőlények a Földön, akik önreflexiót tudnak gyakorolni, ugyanakkor a legnagyobb elszakadást éltük meg a Természet Rendje és magunk  között.  Míg az ember által érintetlen flóra ugyanezen időfolyamban mindig ugyanúgy alkalmazkodott a földhöz, az éghajlathoz, időjáráshoz, az állatvilág ugyanabban a zárt ösztönkörben élt (volna, ha nem szólunk ebbe is bele), szaporodott, addig az ember kifejlesztette magában a képességet, és megteremtette a maga kis "csodáját", amivel folyamatosan manipulálni képes önmagát, a növényeket, az állatokat - mindent, ami körülveszi. Nem egyebet manipulál magában, mint a Természet Rendjét.

 

Jellemzően ennek a manipulációnak egy fő mozgatórugója volt: kényelmesebbé tenni az életet. A kényelem mostanára átvette tudatunkban a vezető helyet, és mint első uralkodó irányít bennünket szüntelen, hogy minél egyszerűbben, minél kevesebb fáradsággal, minél kényelmesebben élhessük - egyre fásultabb és egyre unalmasabb életünket. 

 

Valamit tudhattak előre, már sok ezer évvel ez előtt is, amiért Isten szavába burkolódzva beleavatkoztak ebbe az elszakadási folyamatba, és pl. az Ószövetségben konkrétan meghatározták, hogy mikor tilos az asszony érintése a házasságban. Nekem nincs most energiám arra, hogy végig olvassam az összes, ilyen irányú intelmet, és megpróbáljam újra értelmezni azokat. Hogy meglássam bennük, mi az, ami építő jellegű intelem volt, és melyek azok, amelyek megnyomorították a nők jogait a férfival szemben, vagy esetleg fordítva. (Nem kizárt ez a lehetőség sem, bár kevés az esély rá.)

 

Popper Péter tanár úr, aki vallás-pszichológus is volt, egyik előadásában így nyilatkozott: (nem szó szerint idézve). A vallások azért tették rá a kezüket a szexualitásra, a szerelemre, mert tudták, hogy az  Istenhez kötődő tömegek ez által irányíthatóak a legjobban. Az volt az alap-szentencia, hogy imádni csak Istent lehet. És ha mi emberek, mondjuk a szerelem hevében egy másik embertársunkat kezdjük imádni, akkor Isten morcos lesz, hiszen az imádat egyedül őt illeti. A cél az volt, hogy az oly természetes emberi rezdülés, mit a szerelem és a hozzá kapcsolódó imádat érzés, a fejekben bűntudattal kapcsolódjon össze. (Ez már rég nem arról szól, hogy a Természet Rendjéhez igazítsuk az embert.) Amikor pedig a tömeget kell irányítani, arra egyik legjobb módszer a bűntudatkeltés. (Sajnos, sajnos, egyet kell értsek Popper tanár úrral. Mármint a saját sorsomat illetően: nekem is csak ennyi tudott lejönni a tanításból: bűnös vagy, ha így teszel, így érzel, ha embert imádsz, ha szexelsz...hmmm. Aztán az anyukám még rátett erre egy lapáttal. Így lettem én ex-katolikus. Köszönöm mindenkinek, aki ehhez az állapothoz hozzásegített!)

 

Az ember sajátos, önreflexióra és szabad akaratból eredő önszabályozásra éppen Isten akaratából képes. Akinek az Isten név lerágott csont, az nevezze magában Természetnek. Ha megengeditek, én is inkább a Természet névnél maradok. Így, nagy bötüvel kezdve. És így fogalmazom át: Az ember önreflexióra és szabad akaratból eredő önszabályozásra képes, és ezzel egyedi a Természet Rendjében a többi élőlényhez képest. Sohasem volt jogosult arra, hogy ezen képességével olyan mértékben befolyásolja (ha úgy tetszik: manipulálja a Természet többi elemét), ahogyan azt a kezdetektől fogva megtette, és teszi ma is gátlástalanul.

 

Ezt a gátlástalan magatartást igyekezett volna már csírájában elfojtani minden olyan szentnek aposztrofált irat, mely szabályozni akarta az ember szaporodási ösztöneit, felszólítva pl. arra a férfit, hogy asszonyát a ciklus 12. napjától ne érintse. És most nagyon jóhiszemű voltam.  Az eredendően istenit, természetest azonban - megint csak ezen nemes cél érdekében, ugyanakkor manipulálta is. Új, pusztító szokásrendet alakítottak ki - immár teljesen emberi szándékból. Szerinted milyen úgy szeretkezni a nőddel, hogy van köztetek egy fehér lepedő, amin van egy lyuk?

 

Épp időszerű volt az Újszövetségben Jézus szavát olvasni: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!". Hiszen az Újszövetség egy régi minta átfestése akar lenni. Amikor a szemet szemért elvet felváltja a szeretet tudatállapota, és a szerelmes emberi testeket, melyet Isten egybekötött, nem választja szét holmi lepedő - meg a kondom...

 

És máris megérkeztünk jelen korunk valóságába. Még mindig élő jelentősége van annak, hogy amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. Ami a Természet rendje szerint egyesüléssel, összeolvadással képes megsokszorozni önmagát, azokat az elemeket, jelesül a férfit és a nőt ne válasszuk szét egymástól! Az erkölccsé vált szerelem és nemi ösztön azonban nem tett hozzá sokat az eredeti szándék megvalósulásához. Igaz, hogy ezer évekkel ezelőtt a nő ciklikus természetét figyelembe vették az erkölcs alkotói, de aztán ők is manipulálni kezdték az embereket, például ilyen lyukas lepedős mutatványokra kényszerítve. Vagy szennyesnek kikiáltva a gyermekágyas nőt, a holdazó (menstruáló) nőt, akit nem tiszteletből kell a férfinek elkerülni ilyenkor, hanem azért mert tisztátalan. Úgy látszik, a nő tiszteletének fogalmával már akkor is hadilábon álltak a férfiak. Másként nem lett volna szükség démont kiáltani. :9

 

Bár azt az összefüggést, hogy a holdazó, várandós, vajúdó, gyermekágyas, szoptató nő tudatállapota nem hétköznapi, más, természethez közelebb élő, és azzal jobban együttműködő népek is felismerték. Az ezen állapotok valamelyikében leledző asszonyt távol tartották bizonyos helyzetektől, eseményektől. Az indiánoknál pl. nem ülhettek izzasztókunyhóba. Amennyire én tudom, mert így hallottam, azért, hogy a kunyhóban élő közösséget védjék meg az ártó szellemektől, melyek a megváltozott állapotú és érzékeny asszonyon keresztül tudnak betörni a térbe. Én nem tudom, hogy ez így igaz-e. Ha van közöttetek olyan személy, aki hivatásából eredően pontosabban képben van, megköszönöm, ha tájékoztat. Mert éppen elegem és elegünk van a sok félinformációból. 

 

De vajon számít az igazán, hogy mi volt régen? Hogyan tették sok ezer évvel ez előtt? Mit csinált a messziről jött indián népe? Vagy inkább az számít, hogyan fogunk mi, ma helyesebben gondolkozni? Hogyan fogjuk visszaadni a Természet méltóságát? Hogyan foglaljuk el ismét a helyünket a Paradicsomban?

 

Egyre gyakrabban van az az érzésem, hogy az édenkerti sztori az Ószövetségben, nem egy múltban kotorászó, teremtéstörténetet magyarázó leírás, hanem egy prófécia. Megesszük mi emberek, majd, a jó és a rossz tudásának almáját. Először a nő, aztán a férfi, és ki fogunk esni a pixisből. Szerintem most van az a majd.

 

Most van olyan krumpli az áruház polcán, amit, ha a földbe teszek, még a világért sem csírázik ki, de, ami a legszörnyűbb: hetek alatt sem rohad el. 

Most van az, hogy számítógépes zombikat nevelünk a gyerekeinkből, akiknek a nyári szünetben minden nap az a játék, hogy a sötét szobájukban ülnek, mocsokban és koszban, a gép előtt. Nagyjából déli 12 órától hajnali háromig. Aztán alszanak, majd másnap ugyanez a program.

Most van az, hogy a nő magától értetődő természetességgel manipulálja a saját testét, befolyásolja ritmikus ciklusának menetét, erőszakosan.

Most van az, hogy a nők meddővé válnak (kis hazánkban 100 nőből átlag 25 meddő valamilyen okból), erről papírjuk is van, zárójelentés.

Most van az, hogy a meddővé nyilvánított nők fertilizációs programokban találják magukat, ahol nincs más választásuk, mint áldozattá válni, és hagyni, hogy a szakemberek durván beleavatkozzanak a testükbe, a Természet rendjébe.

Most van az, hogy a férfi nem követi a nőt, mert nincs kit követni. Az utolsó együttműködés az volt, hogy Évától elfogadta az almát.

 

Most van az, hogy a megelégedett életet egyenlővé tettük a kényelmes, kiszámítható, tehát biztonságos élettel. És minden találmányunkat ennek a három, műmárvány alapkőnek a szolgálatába állítottuk.

Most van az, hogy nem a létezésed az érték, hanem Te vagy az érték, az alapján, hogy mit tudsz, milyen a külsőd, mennyire vagy irányítható, mennyi lóvéd van, és milyen vagyonod...

Most van az, hogy megalkottuk az örök, egyigaz szerelem fogalmát, mint a nő és férfi közötti kapcsolódás (állítólag) legmagasabb fokát, még mindig nem figyelve arra, hogy ez a tudatállapot is ciklikus. 

Most van az, hogy minden bolhából, laboratóriumi körülmények között elefántot gyártunk, legjobban a párkapcsolatban. Hej, Éva! Megférgesedett az almád! Ne csodáld, hogy a pasid óvatos!

 

Még naphosszat sorolhatnám, hogy az ember hol választotta szét azt, amit Isten egybekötött. Már régen nem az oltár előtt megkötött házasságról van itt szó! Sajnos sok áldozata van ennek a téveszmének. A házasság szentsége hogyan is élhetne tovább, ha a felek egyszer már külön élnek? A házasság szentsége...élő házasságban értelmezhető csak, elváltaknál nem. Régóta jól látható, hogy a vatikáni központú egyház felfújhatja az erkölcsi normáit, hiszen hívői körében sajnos épp úgy nem működnek, nem élnek a házasságok, mint a  nem hívők körében. Ezért volt és van szükség olyan emberekre, mint Pál Ferenc atya, aki ki mer állni a világ elé, és ki meri mondani - na nem is Gyurcsány szavaival -, hogy nagyon elszúrtuk. Rengeteg keserű életutat, fájdalmat hozott nekünk, nőknek és férfiaknak a dogmatizmus. Hogyan tudott ez bennünk ilyen mély gyökeret verni? Mit érintett meg bennünk? Milyen gyenge részünkhöz kapcsolódott?

Szerintem ahhoz a részünkhöz, mellyel megalkottuk magunknak a megelégedett élet márványkő-alapjait: kényelem, biztonság, kiszámíthatóság. Igen. A dogmatikus erkölcstől ezeket mind megkaphattuk.

És még azt, hogy gyenge elménk csak másodlagosan tud felelősséget vállalni. A minden lény számára világosan felfogható természetes Rendhez saját akaratunkból már nem tudunk igazodni. De sebaj! Ottan van az erkölcs. Majd mások megmondják, majd kívülről betöltik a programot, hogy mit köll csinyálni. Ehhez tudunk alkalmazkodni.

 

Az erkölcs az elménken keresztül hat, a Természet Rendje pedig az érzéseinken keresztül. Hát sírni való csak, hogy az életünket sikeresen agyon racionalizáltuk. Nem is csoda, hogy lassan képtelenek vagyunk a szimatunk után menni. 

Terápiában is azt láttam-látom. Családfelállítós üléseken például. Kivétel nélkül vakvágányra futott az ülés, ha a témahozó megérteni akarta a rendszerét, és nem megérezni. Ma is gyakran tapasztalom a hozzám írt leveleket tanulmányozva, hogy mélyen elmerülnek az úton járók az ok felkutatásában. Az ok az elmének kell. Miközben ott lenne a lehetőség, hogy az érzések szintjén teljes gyógyulást nyerjünk. Az van, kedvesek, hogy nem tudunk érezni. Vagy megérzünk valamit, és kezdjük azonnal racionalizálni. 

 

A fenébe mindezzel! Most van, amikor vissza lehet térni a Paradicsomba! Vagyis: végrehajtani a legnagyobb szerelmi aktust: egyesülni a Természettel, egyesülni Istennel! De legalább tenni egy lépést.

 

Mi kezdjük most. Jelenleg huszonöt nő. Még kilenc asszonyt várunk, és akkor bezárul a kör. Legkésőbb augusztus 18-án, mikor Telihold lesz. Teljes Hold. Becsukódik az ajtó, és egy kis időre a lineáris végtelen skáláján összetartunk majd, mind egy kunyhóban. Kimenni lehet...közben. Csak ki-be járni nem.

Így kell kezdenünk: egy órára vállalunk felelősséget magunkért, egy napra, egy hétre, egy hónapra...

 

Ha hívást érzel, itt találsz bennünket. www.facebook.com/groups/1635193376795872/

 

A virtuális személytelenségből hamarosan kilépünk, egy körbe állunk és megfogjuk egymás kezét. Mert érezni tanulunk! A monitor mellett nem lehet érezni a másik embert. Meg kell érinteni. Meg kell szagolni. 

Magunkért, a férfival való szerelemért, a családért, az életért!