Volt idő, hogy messzi földet jártam,
Megtalálni önmagam,
Vagy rég elvesztett hitem kutatva
Bolyongtam itthon - hontalan.
Egy napon a tükörre tévedt
Kétséges tekintetem.
Magamat néztem,
És önmagamba láttam.
És rájöttem bizony:
El sem veszítettem, amit most találtam.
S ez után menjek bár távol, idegen népekhez
Távol szép hazámtól;
Vagy maradjak magyar földön,
Az, ami én vagyok, az kell testet öltsön.
S ha megváltozni látszik köröttem a világ,
Nem leszek rest rebegni egy imát.
Nem történt hisz egyéb jóság,
Csak megváltozott bennem a Valóság!
