Beszámoló a Sajtnapról - Terítéken a Bach virágesszenciák rendszere
Ez itt egy beszámoló akar lenni a Sajtnapról.
Miután minden készen állt, szombat reggel felkelt a Nap – velünk együtt, elvégeztük az utolsó simításokat. Mert ma nagyszerű dolog történt: eljött első és egyetlen vendégünk, gyermekeivel. Nem vagyok a számok embere. Néha nagy gondban vagyok, ha csak két számot is össze kell adni, de abban biztos vagyok mostantól, hogy a nulla és az egy között sokkal nagyobb a különbség, mint az egy és a kettő között. Ha senki sem jött volna el, nehezen tudtam volna leküzdeni a szomorúságomat. De így egészen elégedett és boldog is vagyok. Együtt megfőztük a sajtot, közben, kint a tűzön, bográcsban rotyogott a finom ebéd. A vendégek gyermekeinek külön foglalkoztatására eljött Brigi barátnőm. Segítségével a kis örökmozgók koruknak és érdeklődésüknek megfelelő szórakozással tölthették az időt, amíg mi, felnőttek a szörnyen komoly sajtfőzéssel és még szörnyebben komoly Bach virágterápiával foglalkoztunk.
Hogy ki, milyen konzekvenciákat tudott levonni a saját maga hasznára és boldogulására, azt mindenki maga tudhatja. Minden esetre most is nagyon igaznak bizonyult Edward Bach szemlélete, mely szerint a Bach terápia a jelen teljesebb gyógymódja, elsősorban egy exoterikus, holisztikus terápiás szemlélet, melynek a lehető legtöbb emberhez el kellene jutnia, hogy gyógyíthassuk önmagunk sebzett lelkét.
A szembesülés önmagunkkal az első lépés, majd ezt követi egy döntés: másképpen szeretném élni az életem, majd az elhatározást tettek követik. Többnyire egyetlen lépés választ el az áhított változástól, mi azonban rendre újabb és újabb kérdéseket teszünk fel. Mi mindig kívülről várjuk, hogy valami megváltozzon, miközben magunk tehetetlenül vergődünk a hálóban. Itt vannak tehát a szerek maguk. A szerek is kívülről jövő segítségek. Gyakran azonban a „tettek mezeje” határa ott van, hogy bevesszük ezeket a „löttyöket”, melyek természetesen hatni fognak ránk, rezgéseik által, de tartós eredmény nem várható. Ilyenkor a mélybe zuhan az ember, kilátástalanná válik, mert látszólag megint elsodort a víz egy szalmaszálat, lehet, hogy az utolsót, amibe bele lehetne kapaszkodni.
Pedig számos a feladat, melyet el kellene végeznünk, hogy egy adott állapotból végre ki tudjunk kecmeregni. Az esszenciák bevétele abban tud segíteni, hogy a cselekvő ne hagyjon fel a cselekvéssel. Egy „gesztenyerügy” ne hagyjon fel a tanulással, egy „cseresznyeszilva” tudatosan térjen vissza a középpontjába, amikor az élet történései kisodorják onnan; a reményvesztett cipelje magával a reménytelenségét, és úgy tegye a dolgát, mert a reményhez szintén aktív cselekvésre van szükség; egy „olajfa” pihenje ki az egész életét, ha kell…stb. Az esszenciák képesek a fizikai szervezetünket a finom rezgések által a kitűzött cél felé irányítani, botorkálva ugyan, de haladni. Nem egyszeri történés ez, hanem egy folyamat. A folyamat jelleget megtagadó, elutasító ember az „Adjuramistendemostmindjárt” attitűd képes szétcsapni az esszenciák jótékony hatását. Nebántsvirági türelemre és „tölgyi” kitartásra van szükség.
Arra a felmerült kérdésre, mely arra keresi a választ, hogy e szerek szedése segít-e majd, ez a válasz: igen, de Te is kellesz hozzá.
Ezen a napon, mely számomra mérföldkő volt, ezen témákkal volt módunk foglalkozni.
Ezúton mondok köszönetet önzetlen és fáradságot nem ismerő együttműködéséért páromnak, Zoltánnak, gyermekeimnek, Tündinek és Csabinak, és végül, de inkább legelébb: Brigi barátnőmnek!
Folytatás következik…