Családban otthon
És pillanatokat kezdünk élni. És ezeknek a pillanatoknak az a valósága, hogy egy gépen egyszerre csak egyikünk tud írni…márpedig gőzerővel készül az új HiFi-honlap, az új tervek. Hát ez az elsődleges oka, hogy rég nem írtam ide. A pillanatok másik valósága, hogy a kéz-a-kézhez, szív-a-szívhez emberi kapcsolódások hirtelen fontossá váltak. No, nem mintha eddig nem lettek volna fontosak…de kényelmesebb volt a gép előtt osztani az észt, mint felemelni a fenekemet és behuzakodni a városba a találkozás élményéért. Nem kell túl sok találkozás és nem kell túl sok ember. Nem kell túl sok alkalom és sok idő. Hiszen, aminek határa van, az késztet bennünket a minél mélyebb megélésre és az igazi határtalanság megérintésére.
Nem kell továbbá számtalan kellék. Van egy zongoránk, egy sámán dobunk és két köcsög-dobunk..És kell még hozzá négy ember. Akik itt vannak – itt vagyunk…és szombat este összeülünk az otthonunkban közös zenélésre. És ez a közös élmény összekovácsol bennünket.
Az élmények segítenek abban, hogy aztán felelősséget vállaljunk a családunk közösségéért. Kicsik és nagyok egyaránt. Mifelénk még mindig nem merült fel igény arra, hogy valaki kívülről leossza a szerepeket női és férfi szerepekre. Ugyanakkor nem feledkezünk meg a gyermekek szerepéről sem. Nagyon beteg dolog úgy felépíteni egy családi rendszert, hogy a gyerekeknek nem jut benne szerep. Így lehet ugyanis olyan felnőtteket kinevelni, akik aztán képtelenek lesznek nekünk szerepeket, számunkra elvégezhető feladatot adni, ha majd fordul a kocka.
A mi életünk speciális, ami a pillanatokat illeti. Két hetente, hét végén kell észnél lennünk. Ez persze sokkal könnyebb, mint minden hétköznapon, amikor az ember munka után már csak orra bukni tud. Ugyanakkor igaz az is, hogy ugyanúgy igényli a szilárd alapokat, ha nem jobban. Hiszen fél óra autókázás, és hopp! Máris egy új környezet, a nem megszokott, lehet, hogy jobb is, de gyorsan be kell illeszkedni, elindítani a gépezetet…együtt működni, alkalmazkodni, feltételeket teremteni. Mindannyiunk számára feladat van.
Az esti családi zenedéből reményeim szerint rendszer lesz. Számomra igazi élmény volt, és talán a többiek számára is. Bizony, jó érzés otthon lenni a családunkban. A pillanatnak új színt adnak az időbeli korlátok. És senki nem akarja kifosztani az értékes pillanatokat.
Milyen balga dolog, hogy a hétköznapokban, egy átlagos családban milyen gondatlanul tudjuk megrabolni az időt! Nyilván azt hisszük, hogy ez állapot majd örökké tart. Ó igen! Mindent ki lehet erőszakolni – csak nem érdemes. És ha minden jól halad, akkor a gyerekek kirepülnek majd. Lesz egy nap, melyen mi szülők sírni fogunk, s a gyermekünk örülni. Akkor mindannyiunk számára valami új kezdődik. Csak a gyerek esetleg jobban örül ennek az újnak, több lehetőséget lát majd benne, mint mi a miénkben – pedig ez utóbbiban is ott van az újdonság varázsa. S ha felszáradnak a könnyek, meg is mutatkozik majd. Készülök rá. Akinek sok gyereke van, sokszor fog sírni, és sokszor fog új életet kezdeni. És hogyan is tudnék megfelelőbben készülni, mint hogy ünnepnek tekintek minden együtt töltött percet?
Drága Családom! Köszönöm Nektek ezt a hétvégét!