Egy kutyának több esze van

 Ma, február 5-én, midőn immáron jó két hete kifogytam soha el nem kopó Opelemből, munkaidőmet bevégezvén, gyalogosan caplattam felfelé a Hunor utcán. Ragyogó, majdnem fagyos napsütésben a domb tetején megláttam egyik szomszédasszonyomat, aki éppen két pici fiúcska fölött szitterkedett. E tisztes hölgyről csak annyit kell tudni a kedves Olvasónak, hogy sok évig egy irányba ment, majd egy napon irányt változtatott. Úgy is mondhatnánk, hogy megtért. Nagyon időszerű volt ez már neki, mert addig azt hitte, hogy ő egy Übermensch, és individualitását körvonalazandó, fűnek- fának el kellett mindig mesélje, hogy ő közértben volt vezetőnő. Mióta megtért, ez már okafogyott információ lett. Helyette velős bibliai idézetekkel kápráztatta sétapartnereit. Azóta lelkében megerősödött. De a félelem sajnos a mai napig elkíséri. Az ördögtől fél, Istent pedig féli. Na, most ha ezt a létállapotot másképpen fejezem ki, úgy is mondhatom, hogy az ördögtől félő Istenfélő asszony lett belőle. S ennyi félelemmel a szívében nem számít már annyira, hogy vezető volt-e a közértben, vagy csak csemegepultos. Mindazon által el kell mondjam, hogy tisztában vagyok vele, hogy a kegyes élet őt sem hagyta kihívás nélkül, és ember (akarom mondani: asszony) legyen a talpán, aki végig csinálja utána, azt, ami neki jutott. De  még oly kegyetlen élet sem tud kutyából szalonnát csinálni (hogy a témánál maradjak).

Egy szép vizsla kutya szaladgált közöttünk, majd gazdája hívó szavára hirtelen elinalt. Biztosan azért vetődött közénk, hogy megadja az alaphangot az alábbi, építő beszélgetéshez.

-Vannak még kiskutyáid, Andika? – kérdezte tőlem.

-Nincs, már elvitték mind a kilencet – válaszoltam kedélyesen.

-Tudod-e, hogy az a hír járja a faluban, hogy egy kiskutyát kikötöttél az erdőben egy fához?

-Nem tudtam, de most mondd meg őszintén, kinéznéd belőlem?

Erre természetesen nem az volt a válasz, hogy „á, dehogy”. Hiszen nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél – mint tudjuk.

Én meg szépen elmeséltem neki, hogy mi volt a kikötött kutyus története.

Mikor végeztem a rövid ismertetővel, megkértem, hogy ezt az utóbbi változatot szíveskedjen terjeszteni a faluban.

Aztán elköszöntünk egymástól.

Ha nem ismernéd a kikötött kutyus történetét, elolvashatod itt:   www.lelekfarm.hu/news/es-megint-kutyak-es-megint-emberek/

ui: már csak egy kérdés motoszkál a fejemben: mikor lesz már végre nyugalom? Több héttel Brumi után, amikor már az utolsó szarkupac is semmivé ázott a kertben.