Elemi ösztön II.

Itt ücsörögtem magamban a gép előtt, egyszer csak sírást hallok a kapu felől. Kimentem, kezemben már a kulcs. És igen! Újra itt van Berni! Bella majd kiugrott a bőréből, úgy örült neki. Kétszer sem kellett mondani, hogy fáradjon beljebb. Ma éjjel már itt marad nálunk. Reggel kap enni, mielőtt elmegyünk. Jobb, ha itt marad, így legalább nem kóborol el. Amilyen barátságos, még valaki befogja, s vissza sem adja többet a gazdájának. Nagyon korán indulunk holnap dolgozni. Így nem tudom majd visszavinni a gazdijának napközben. Igaz, nem is sietek nagyon. Majd délután, ha újra itthon leszünk, hazavisszük. Még arra gondoltam, hogy a kis kutyák, ha megérkeznek, kerítek valahonnan egy kismacskát is. Hátha Bella elfogadóbb lenne vele, amikor neki is kicsinyei vannak. Nagyon szeretném, ha lenne macskánk. Úgy hiányzik nekem Csanikám! Azontúl pedig igen hasznos is lenne, mivel a szomszédban sok aprójószágot tartanak, és az mindig vonzza a rágcsálókat. Amikor nyulakat tenyésztettem, a hívatlan együttlakók megrágcsálták a padláson az összes diómat. Az üres héjakkal befűthettem. Ennyi volt a dióból a haszon. Ebben a történetben biztosan

folytatás következik.