Erős nők - másképpen

Kedveseim!

Boldogságos napok vannak, most, hogy kicsi unokám, Barnabás már itthon van, mindig elérhető. Mivel külön fedél alatt élünk, nekem a babusgatás jut és a csodálat. Hiába, már tizenhárom éve nem láttam újszülöttet, s ezért tudok parányisága felett annyit álmélkodni. Majd lesz ez másként is, midőn elmélyülök a dúlaság rejtelmeiben, amikor majd eljön az a nap, amikor először kísérhetek vajúdó asszonyt az élet és halál kapujába. Ahol aztán az élet felé fordulunk egy szilárd elhatározással, s ez elhatározásból indul majd az új élet az útjára.

A téma mára az erős asszony. Természetesen ezt is egy cikk ihlette, melyet a napokban olvastam itt a neten, aztán ihlette az emlékezés: hogyan voltam én ezzel, hogyan éltem meg; vagy éppen nem éltem meg. No és ezeknek a sommáját írnám le ma. Itt az asztal szélén ücsörögve, mert Csabi elfoglalta a többi helyet. J

Első gondolat: mit értünk, amikor azt mondjuk: erős nő? Általában egy emanci puncit, aki képes egyedül is fenntartani magát, elég pénzzel rendelkezik, hogy bármit elérjen, elintézzen. Egy valamit persze nem lehet a teljes függetlenséggel elérni, s ez a párkapcsolat. Mégpedig egy működő párkapcsolat. Méghozzá: egy hosszabb távon működő párkapcsolat. További bővítmény: hosszú távon, kielégítően működő párkapcsolat. Ezt már nem lehet tovább ragozni. És mindannyian érezzük, hogy az „erős nő” erre képtelen.

A legtöbben az erős nő alatt azt értik, hogy a nő képes egyedül, a maga számára a szükséges külső körülményeket megteremteni.

Itt egy pillanatra: Halt! Sokszor hallom, olvasom, hogy egyedül álló hölgyek/urak támaszt keresnek maguk mellé egy úr/hölgy személyében. Úgy olvasom, úgy írják, hogy elég abból, hogy mindent egyedül kell megoldani. Teljesen megértem, mivel volt szerencsém ehhez a létállapothoz. Ezért tudom, hogy ezt a vágyat óvatosan felül kell vizsgálni. Nehéz – pláne sok, egyedül leélt év után – hirtelen úgy gondolkozni, hogy azt valósítjuk meg, egymást támogatva, amit ketten határoztunk el. Csak odáig tudunk gondolni, hogy amit én eltervezek, abban ő segítsen engem. Így valóban lehet ő az én támaszom. (Ha találunk ilyen majmot, szerencsénk van – vagy ki tudja?) Ez még mindig a külső körülmények fenntartására irányuló törekvés – esetleg a saját mércém szerint.

Ezt én egy védelmi rendszernek tartom. Azt védjük, amit eddig megteremtettünk egyedül; a határainkat védjük. Előbb vagy utóbb, el kell jutni oda, hogy szembenézzünk a veszteségeinkkel, melyek abból fakadnak, hogy fel kell adnunk végvárainkat, hogy meg kell osztanunk a másikkal, amink van.

A külső körülményei miatt „erős nő” valószínűleg – kimondva, ki nem mondva – ragaszkodik nagyon ahhoz, amit elért.( Persze egy férfi is.) Emiatt jobb, ha szembe néz azzal, hogy veszteséget kell elszenvednie, ha párkapcsolatra lép. Hiszen, ha nem osztja meg  jó szívvel, amije van, akkor meg fogja tartani magának. Nincs több lehetőség, mert „kicsit” nem lehet megosztani valamit.  Vagy ha így van,  nem használ az együttélésnek. Lehet idealizálni, és azt mondani, hogy „mindenem a tiéd”. Ha emellett a kijelentés mellett el is akarunk köteleződni, akkor jobb megtisztelni a veszteséget, ami abból fakad, hogy azt, ami eddig kizárólag az enyém volt, ezen túl megosztom valakivel.

A külső körülményei miatt erőssé vált nő nehezen fogad el a párjától. Ezt többen le is írták. HA így van, megint felborul az egyensúly. A közösség azt jelenti, hogy ha én egy szelet husit tudok az asztalra tenni, a másik egy fél disznót, akkor az egyensúly megteremtődött. Mert mindenki adott valamit, és azt a másik elfogadta.

Második gondolat: számomra milyen az igazi erős nő?  Nekem az erős asszony azt jelenti, hogy belső erőforrásai vannak. Amikor gubanc van, akkor képes önmaga felé fordulni. Befelé menni, önmagát megérteni, elfogadni, lemondani, mégis odatartozni. (Tehát képes kötődni.)

Az erős nő egyedül is jól van. Az erős nőnek nincsenek elvárásai például egy párkapcsolattal összefüggésben – ami most nincs neki. Ha arra vágyik, hogy párja támasza, oltalma legyen, akkor érhetik még csalódások. Akkor már nem tarthatja magát erősnek. A nem elég erős emberek mindig abban forognak, hogy egyedül, vagy párban, egyedül, vagy párban. Egyedül rossz, párban jó. Ez így nem igaz! Mindkét létállapotnak megvannak az előnyei és a kihívásai. Más értelmet nyer például a szabadság fogalma, ha párkapcsolatra lépünk. A párosság az egyedül valóságból következik. Ha az egyedül valóság nyomasztó, akkor hiányból teremtünk párkapcsolatot. Ha az egyedül valóság kielégítő, akkor annak feladása is ugyanolyan veszteséggel jár, mint ahogyan azt az előbb az anyagi (külső) javaknál leírtam.  Az egyedül élő erős nő képes felvállalni a veszteséget. (Ez vonatkozik egy erős férfire is.)

Nekem az „erős nő” és „erős férfi” nem azt jelenti, hogy erős, mert sokat keres, erős, mert elhordja a hegyet, erős, mert minden helyzetet megold; és erős, mert tudatos, és sosem hibázik.(Olyan meg nincs is.) Hanem azt jelenti, hogy lelkileg erős. Nem szalad el, hanem bevállalja, mert képes az ezzel járó veszteségeit elhordozni.  Nem érdekből, hanem belső erőből. Képes együtt élni a bűntudatával, amikor tévedett, hibázott, és képes elnézni a másik ember gyarlóságát. Nyitott marad párja felé, még ha meg is sebződik, s jó érzékkel tudja eldönteni, hogy a „történet most róla szól”, vagy nem.

A belső erő – mi is az? Valami olyasmi, ami nem külső feltételeken alapul, és a produktum sem utal rá. Belső erőt ad az Istenbe vetett töretlen hit (ez a legegyszerűbb út), aztán a rengeteg lelki –testi szenvedés, melyből az ember képes tanulni, általa fejlődni. Belső erőforrás lehetne a megfelelő szülői háttér, ami meg tud tartani, és ha kell, el tud engedni. Fordítva kellett volna írnom. Mindezek közül az első a szülői háttér. Bizalmas légkörben nevelkedve, az ember jobban tud kötődni az Istenéhez, kevesebb szenvedésből rövid idő alatt többet tanul, fejlődik. Néhányunknak megadatott, a többiek pedig úgy boldogulnak, ahogyan tudnak.

Emlékszem, egyszer én is eltaknyoltam valahol a szatyraimmal. A boltból hazafelé, megpakolva, át akartam vágni a mezőn, hogy rövidebb legyen az utam. És akkor…ott:  volt egy kő. Volt egy kis filmszakadásom. Amikor észre tértem, a hasamon feküdtem, és görcsösen markoltam a szatyrok leszakadt fülét. A gyümölcsök és zsömlék élvezték a fűben a hirtelen rájuk szakadt szabadságot. Körülnéztem. Senki nem volt a közelemben. Nagyon egyedül éreztem magam. Támasz és segítség nélkül. Élhettem volna akkor akár egymagam is, akkora volt bennem a magány érzése. Pedig férjél voltam. Ez az állapot (a férjnél levés) az életemben egy külső körülmény volt akkor. És az elvárásaim sorozatosan nem teljesültek.

Azt hiszem, nem érdemes semmit kívül keresni. Sem a felelősöket, sem a boldogságot. A felelősség és a boldogság ugyanis bennünk van.

Áldás!