És megint kutyák és megint emberek

Azt hittem, hogy befejeződött számomra a kutyatenyésztéssel kapcsolatos minden teendő. Ez a hipotézisem azonban megdőlt ma.

Érdemes elolvasni ezt a cikket is, mert szó lesz benne előítéletről, az ember állatokhoz fűződő meghitt viszonyáról és az emberek egymáshoz fűződő, meghittnek egyáltalán nem nevezhető kapcsolatáról.

 Ma késő délután a szomszédom megkeresett. Nagyon fel volt dúlva. Tudni kell róla, hogy ő az egyik helyi postás, valamint azt, hogy két kölkünket fogadta örökbe. Azért volt feldúlva, mert az erdő szélén egy kis kutyát talált kötéllel kikötve. Most egy bácsinál van egy közeli házban – és már mondta is a címet. Szerinte a mi kutyánk kölke.  

Balázs fiammal rögtön felmentünk ehhez az öregúrhoz, megnéztük a kutyát. Az idős bácsi elmondta nekünk, hogy éppen ma találta szegény párát, íme, az ő verziója: egy nagy vaskos kötéllel kikötve az Oszoly lábánál. (Ezen a helyen sokan laknak, és sok kiránduló is megfordul itt, mivel közkedvelt, könnyű túra útvonala.) A kutyus hangosan sírt, amit az egyik közeli házban meghallottak és telefonáltak ennek a bácsinak, aki köztudottan nagyon szereti a kutyákat és befogadja a gazdátlan ebeket. El is csoszogott érte, eloldozta, és bevitte a kertbe. 

Korban, méretben valóban megfelelt egy két hónapos ebnek, bár nagyobb volt termetre, mint a mi többi feketénknek.  Csakhogy a rajzok a testén egészen mások voltak, egy eddig ismeretlen sötét barna szín keveredett feketével és egészen kevés fehér folttal. Nagyon barátságos volt, és lehetett látni rajta, hogy eddig jó kezekben volt. Talán még szerették is, mert bizalma az ember iránt egyértelmű volt. Bundája fényes, teste arányos, az egész kutya tele életkedvvel. Balázzsal megállapítottuk, hogy a kutya nem tőlünk származik. A bácsi pedig mondta, hogy már vissza nem adja senkinek, ez itt marad. Voltak is az állatorvosnál, be is oltatta. Nem adja senkinek, mert szép nagy eb lesz, házat fog őrizni nála.

Eddig a történet egyszerűbb része. Végül is happy end, hiszen látva látszik, hogy a bácsi igazi kutyabarát. 

Most jön a szomszéd verziója. Ha esetleg nem tűnt volna fel eddig az ellentétes hírözön. Nem írom le még egyszer. A lényeg, hogy ő találta. És hogy tudjuk-e, kihez került itt Csobánkán, mert nagyon szeretné, ha feljelentenénk.

 Való igaz, hogy Borzi névre keresztelt fekete kölkünket egy szegényesen öltözött embernek ajándékoztuk. De akkor úgy gondoltam, hogy nem szabad előítéleteket támasztanom vele szemben, mert néha egy szegény ember jobb gazdája tud lenni egy ebnek, mint egy jómódú. Szóval, inkább azt mondanám, hogy nem a pénzen múlik. Egy kicsit azért még sopánkodtam, de aztán mégis győzött bennem a...nem tudom mi. Borzi elment az ő szegény gazdijához, s azóta sem hallottunk felőle. Egészen a mai napig...de a hír kacsának tűnt, inkább, mint kutyának. 

Dolgunkat elvégezve jöttem haza. Épp ruhát váltottam, annak érdekében, hogy a vertikális vetülést felcseréljem a sokkal kényelmesebb horizontálisra, amikor a kapuból kiabálást hallottam. Valaki a nevemen szólított. Mégeccő... No, akkor vissza függőlegesbe, köntös fel, hát a szomszédom volt az, beszélni akart velem. Mondtam neki, hogy beteg vagyok és épp lefeküdnék, de felhívom, ha gondolja. Nem úgy gondolta, hanem hajókürt módjára beletülkölte a januári ködbe a tutit: az ott az én kutyám. Én meg visszatülköltem, hogy ott voltam, megnéztem, és nem az. Aztán megkérdeztem, hogy óhajt-e még erről telefonon vitatkozni egy kicsit?  De szerencsére nem óhajtott.

 Most tuti fél év mosolyszünet következik. Az elmúlt 7 évben se sokat beszéltünk egymással, melynek alapvető oka az ő részéről a kategórikus elutasítása volt minden felvetésnek, amit én valaha is tettem,  az én részemről meg az, hogy hamar elment a kedvem minden további disputától. Most megint sikerült kihúznom a gyufát nála. Hát nem örülök neki, de ez van.

Szomorúan kell közölnöm, hogy a példastatuálás alapanyag hiányában elmarad. A kutya jó helyen van, akár a miénk volt, akár nem. És ez sokkal fontosabb, mint hogy megbüntessünk(?) valakit, egy embert, akit nem is ismerünk és bűnének bizonyítása eleve lehetetlen.