És megnyílnak a titkok kapui....

2016.06.17 17:57

Kedvesek!

Igazán szörnyű...a kérdésem...Mi a büdös francra vártam ennyi ideig?

Amikor a végére értem a Forward: Mérgező szülők című könyvének, összeomlottam valósággal. Egyúttal azonban fel is álltam, s kezdtem leporolni a ruhámat.

Helló! Figyuka ide egy kicsit! Egy volt mérgező szülő szól most hozzád, a világot jelentő deszkáról! S miközben dolgozom fel a saját gyerekkoromat, ahol én voltam a mérgezett, kiszolgáltatott, közben minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy segítsek a gyerekeimnek, akiket kilenc évvel ez előtt ott kellet hagynom, abban a mérgező családi légkörben...és ennyi időnek el kellett telnie, amíg végre elhittem, hogy nem álmodom, ez a valóság, és semmi remény arra, hogy megváltoznak majd a dolgok, csak úgy maguktól.

A lányom, mindjárt 18 éves lesz. a fiam 14. A lányom erősen depresszív alkat lett, mindig feketében jár (ez megint olyan dolog, ami kamasz tulajdonságnak tűnik és teljesen szokványos, azonban most már tudom, hogy semmi sem véletlen, így ez feketében való járás sem.) Napi szinten gyötri a migrén, esténként az orrdugulás, a háta annyira fáj, hogy fekve tanul. Nem is tudom, hogy bírja ki a suliban azt a gyakran nyolc órát - ülve... Tanulmányi átlaga a gimi 2 osztályában 4,9. Nagyon megharcolt ezért az eredményért. A fiam részképesség zavarral küzd, nem tud rendesen olvasni és ezért helyesen írni sem. Bőrét ekcéma gyötri időről-időre, és szintén allergiás. Gyakran van dührohama, figyelmét nem tudja hosszan egy dologra összpontosítani. Mindketten kreatívak, intelligensek és érzékenyek. És...szeretem őket, és mindent el fogok követni, hogy segítsem őket egy jobb élet felé.

Az alábbiakban egy levelet olvashatsz, melyet én, az anya küld leányának abból a célból, hogy a lelkileg kizsákmányoló közegben már ne romoljon tovább az állapota. Ez megint nem egy "szakirodalom", hanem egy laikus anya segítsége bajba jutott kamaszának. A közzétételnek kettős célja van.Egyrészt: nem titkoljuk tovább, hogy mi folyik abban családban. Mert - bár szégyen -, de mégsem hallgathatunk tovább! Másrészt segíthet neked abban, hogy te is felébredj Csipkerózsika álmodból, és elindulj végre a felfedezés útján: hogyan jutottál ide, ahol most vagy? Lehet, hogy közöd van mindahhoz, amit ide leírtam?

A teljesség igénye nélkül. Hiszen kimeríthetelen azon lehetőségek tárháza, ahogyan egy mérgező légkört ki lehet alakítani. Melyben gyermekeket lehet lelkieleg és testileg megnyomorítani. Hogy miért nem fordulok a bírósághoz? Egyszerű: mert nem tudom bizonyítani. Mert nem akarom a gyerekeimet meghurcolni. Mert egy per évekig is eltarthat. Mert nembízom az ügyvédekben. Mert nem pereket akarok, hanem életet!

Drága Kislányom!

(Már nem is illene ezt mondanom, hiszen mindjárt tizennyolc leszel! De azért mégis, hadd legyen, csak most... :)   )

Azért írok, mert egy olyan érzésem, van, hogy apu és közötted vita fog támadni abból, hogy velem dolgozol. Én ezúttal nem minősíteném ezt, és nem is fogom apádon számon kérni, mert már régen beláttam, hogy nem ez a járható út, ami a célhoz vezet.

A cél pedig kettős: feldolgozni együtt veled a múltunkat, melyben a rossz sors hat, a másik cél, hogy felkészítselek téged lelkileg az elkövetkezendő időkre.

Az alábbiakban azokat a technikákat fogom veled megosztani, mellyel elkerülheted a düh elfojtásából eredő testi problémákat, tehát meggyógyulhatsz.

Elsőként lássunk be pár dolgot:

1. Bármennyire is fájdalmas a lelkednek, de a szüleid bizony tökéletlenek. Azt hiszem, ezzel semmi újat nem mondtam az információk szintjén. De most az ebből eredő csalódásoddal kell törődni.
2. A szülők tökéletességében való csalódás minden ember sorsa, akit anya szült. Elszenvedői között van tehát az apukád és az anyukád is.
3. Tanulmányaimból megtudtam, hogy az ősbizalom megsemmisülése, a csalódottság, oda nem figyelés, és az érzelmi elérhetetlenség miatti fájdalomból minden ember tudattalanul agressziót teremt magában.
4. A mi kultúránk zsidó-keresztény hagyományai mélyen belénk vésődtek, és a kollektív tudat szintjén akkor is működnek, ha a családunk egyébként nem gyakorol semmilyen vallást. Ennek egyik parancsa, hogy tiszteld apádat és anyádat! A fájdalomból teremtett agresszióra azonban nem kaptunk semmilyen élhető megoldást, hanem csak valamiféle homályos ígéretet arra, hogy akkor hosszú életűek leszünk a Földön. Még senki sem magyarázta el nekem, hogy mi az összefüggés ebben, hát akkor most azt mondhatom csak, hogy számomra semmi.  Mivel e parancs miatt sem, meg egyébként sem szállunk szembe a szüleinkkel (ami nagyon helyes döntés), a keletkezett agressziót a saját testünk ellen fordítjuk. A ki nem adott düh orrdugulásban, allergiás tünetekben, örökös fejfájásban, bőrkiütésben, autoimmun betegségben, vagy épp hátfájásban jelennek meg. (Rüdiger Dahlke: Az agresszió, mint esély c. könyve nyomán.) Gondolhatod, hogy amint ezeket olvastam, csak rajtad meg az öcséden járt az eszem. Véletlen lenne?
5. A mély csalódottságban eltöltött gyermeki évek után a kamasz heves lázadó lesz. Akkor is, ha befelé fordul, csendben van, látszólag megadja magát minden erőszaknak…Közben azonban a fokozódó dühe önmaga ellen tör. Kicsit jobb a helyzete egészség szempontjából annak, aki ki tudja kiabálni a dühét…de mivel a szülő-gyerek kapcsolatban alárendeltség van, a kitörés után mindig heves bűntudat jelentkezik a gyereknél. Amelyet szintén maga ellen tud fordítani, hiszen senki sem fog igazán megbocsájtani neki, senki sem fog megértéssel fordulni felé, hiszen: mérgező a légkör, amiben él. Legfeljebb elnéznek a kilengése felett.
6. A mérgező családi légkör néhány alapismérve

• elszorul a gyomor, a torok, ha valamelyik szülő hazaért, és fordul a kulcs a zárban
• a szülők túl sokat dolgoznak, és kimerültségükre hivatkozva nem elérhetőek érzelmileg (magyarul nem lehet nekik semmit mondani, pláne kérni, pláne valami rosszat)
• a szülők egyik, vagy mindketten hevesen reagálnak nem várt helyzetekre
• gyerekeik felé lekicsinylő, becsmérlő stílusban beszélnek, problémáikat nem veszik komolyan nem ritka: „á, a gyerek csak beszél össze-vissza” kitétel
• ritkán kérnek, inkább parancsolnak
• ha tesznek a gyerekek valamit maguktól, nem mutatnak hálát, hisz ez természetes, de ha nem követik parancsaikat, súlyos megtorlás várható
• a gyerekeket vagy szavakkal verik, vagy kézzel, bottal, szíjjal, vagy bármilyen más módon bántalmazzák a testét, esetleg egyszerre mindkettőt alkalmazzák
• mindig ott van a levegőben: „ha ezt nem teszed meg, nem foglak szeretni/intézetbe adlak/mehetsz anyádhoz-apádhoz lakni/nem kapsz enni/lesheted az ajándékot/nem szeretlek…stb.
• a mérgező család feje a zsarnok, aki nem mindig az apa
• - a mérgező családban mindig van a zsarnoknak egy csendes társa. Aki tud mindent, de nincs ereje tenni valamit ez ellen.
• a zsarnok fenntartja a teljhatalmát, nélküle és rajta kívül nem lehet senki boldog, gyakran féltékeny
• a zsarnok elvárja, hogy a gyerek legyen hálás azért, ha valamit tesz a szülő a családért
• a mérgező családnak nincsenek hasonló korú családi barátaik, rokonaikkal a kapcsolatuk laza, vagy egyáltalán nem tartják a kapcsolatot, gyakran harag van közöttük
• a mérgező légkör uralkodó eleme a harag
• a mérgező családi légkör fegyvere a bűntudat
• az ilyen család kifelé igyekszik egységes összképet mutatni és ezt a látszatot mindenek felett fenntartani
• a problémákat elbagatellizálják, a napi szintű veszekedés számukra hozzátartozik egy egészségesen működő párkapcsolathoz és családi légkörhöz
• a mérgező családi légkörben nevelkedő gyermekek gyakran lesznek depressziósak, allergiások, autoimmun betegek. Ezen tünetek oka minden esetben az elfojtott harag, düh, melyet sehol és senkinek nem tudnak kifejezni. Vagy állandó lázadásba csapnak át, maguk is hevesen reagálnak helyzetekre, és olyankor mardosó a bűntudatuk. Lehetnek hiperaktívak, és korán kialakulhat náluk valamilyen szerfüggőség (cigi, pia, drog, játék, porno)
• a mérgező légkörű családban a gyermekek úgy érzik, hogy végképp egyedül maradtak
• a mérgező légkörű családban a testvérek összefognak és szimbiózisba kerülnek egymással
• a mérgező légkörben uralkodó hangulatért a gyermek magát teszi felelőssé, és minden helyzetben igyekszik kompenzálni, megfelelni, ám ez senkit nem érdekel, látszólag nincs semmi, ami a harag áradatot megállíthatná…
•  

Ezen irányelveket a Mérgező szülők című könyvől ollóztam. A feltárás során magad is meg tudod nézni, hogy hány eset vonatkozik a ti helyzetetekre.

 

 

7. Az elkövetkezendő időben mindig az lesz a játszma, hogy akarsz valamit, mert szükséged van rá, és azzal fognak sakkban tartani, hogy vagy megengedik, vagy nem. Ha megengedik, akkor egy másik alkalommal fegyverként fogják bevetni ellened a játszmában, és te egyre inkább érezni fogod, hogy alul fogsz maradni ebben. Ez egy valóságos háború, és akkor sem lesz vége, ha földrajzilag odébb mész. De lehet másképpen csinálni.

 

8.  Na, most jön a lényeg: a fájdalmadat növeli, hogy háborúban vagy a saját szülő apáddal, és ő sokkal erősebb, mint te. És ez valóban egy háború! Ő akarta, hogy az legyen, így teljes mértékben őt terheli ezért minden felelősség. Nem akar megegyezni veled, nincsenek valódi indokai, mondvacsinált baromságokkal támasztja alá döntéseit.  Semmibe veszi az érzéseidet, vágyaidat. Ugyanakkor teljesen jogos az ítéleted rám nézve: miért hagytalak ott, ha egyszer tudtam, hogy idegbeteg? Ezt a kérdést már számtalanszor feltettem magamnak az elmúlt kilenc év során, és sokszor meg is beszéltük. Mindegy, hogy helyes-e a válaszom, a mentegetőzésem, a lényeg, hogy megtörtént és ezzel ártottam neked és az öcsédnek.  Én voltam eddig a csendestárs ehhez. Az a nehézség ebben az egész helyzetben, hogy háborúban vagy, mely akár naponta megöli a lelked egy részét. Nem akarsz most döntést hozni, illetve elodázod…"majd két év múlva meghozom ezt a döntést" A határozatodban mérlegre került: mi lesz öcsivel, illetve mi lesz a barátoddal való kapcsolatoddal? És úgy látom, hogy eljutottál oda végre, hogy lemondtál arról, hogy a boldogulásod záloga, ha apa élettársa eltűnik onnan.

 

9. Hogyan konfrontálódjak a hatalmas apámmal? Ez a kérdés mára. Hogyan? Mivel ő feletted áll, és ezen nem lehet változtatni. Van még egy nagy különbség közöttetek: te a háborút akarod megnyerni, apu pedig az egyes csatákat. És nem számol azzal, hogy egyszer minden háborúnak vége van. És hogy a szülőség egyik nagy vesztesége, amikor a fióka elhagyja a fészket. Ezzel minden szülőnek egyszer szembe kell nézni, ha több gyereke van, akkor többször…kivéve, ha mérgező szülőről van szó. Ő ugyanis elkerüli a szembenézést. Ezért, továbbra is ráhagyhatod, hogy nyerje csak meg a csatákat! Téged ez nem fog boldogtalaná tenni.

A megoldás: kiszámíthatatlanná válni

Minden ember, aki együtt él valakivel, megismeri a másik reakcióit, és ez által kiszámíthatóvá válik a másik ember. A kiszámíthatatlanság egy jó kapcsolatban megerősíti a feleket, a mérgező kapcsolatban pedig váláshoz vezet. A kamaszok leválási kísérletének ezért az egyik alapmotívuma a kiszámíthatatlanság. A mérgező családi légkör nem bírja a kiszámíthatatlanságot, ezért még több konfliktusra számíthatsz az elkövetkezendő időben.

 

A mérgező szülők azt élik meg, hogy nem lehet a kamaszra számítani már úgy és olyan mértékben,

• a házi munka,
• a kisebb testvér gondozása,
• a nagymama gondozása
• a családi programok területén.

A kiszámíthatatlanságért pedig megtorlás jár. Jellemző kérdések:

-miért nem csináltad meg?

-hol voltál ennyi ideig?

-kivel voltál?

-mit csináltatok?

-lefeküdtél vele?

-hogy képzeled, hogy nem jössz el a családi programra?

-Nem mehetsz el, amíg mi távol leszünk!

 

Nincs határa és korláta a verbális verésnek, szidalmazásnak, fenyegetésnek. A kamasz gyerek azt éli meg, hogy  személyes határok nélkül, és állandó kontroll alatt él a családban.

Szólj, ha nem jól látom.

 

10.  Ha szeretnéd, hogy a zsarnok(ok) ne érezze magát biztonságban ebben a helyzetben, akkor amikor nagykorúvá válsz jogilag – és akkor még inkább, végre el kezdhetsz kérdezni:

 

• Mi a baj azzal, hogy dolgozni akarok? Már tavaly is akartam, és nem engedted!
• Mi a baj azzal, hogy biztonságos körülmények között, jó fizetésért az anyukámmal dolgozom?
• Te hogyan képzeled el a szünetemet? Mit tartanál helyesnek, hogy hol dolgozzak?
• Tudsz nekem ebben segíteni?
• Aztán jönnek a szívósabb kérdések:
• Te miért hagyod, hogy a mami beossza az életedet? Miért engeded meg, hogy a mi időnket is ő ossza be?
• Miért engeded, hogy hazudjon felőlünk, hogy becsméreljen minket?
• Mégis mire alapozod azt a feltevésedet, hogy így jól érzem magam itthon, vagy egy családi kiránduláson veletek?

Most az a feladat, hogy írj saját, kiszámíthatatlan kérdéseket. És szeretném látni őket! Jól rágj meg minden szót! Aztán, ha lektoráltam, bebiflázod.

Amikor lezársz egy vitát, beszélgetést, mondd: „értem de nem értek vele egyet”

„Apukám, annyira szeretlek, de csalódtam benned.”

„Úgy látom, nem akarsz tisztán látni az ügyben.” „Úgy látom, itt csak a maminak lehet igaza. Nagyon igazságtalan/kegyetlen vagy, apukám!”

A valódi érzelmek kifejezése nagyon váratlan és meghökkentő tud lenni, és rendesen összezavar mindenkit. Hiszen a mérgező légkörben, csak parazita érzések vannak. És egy ilyen kijelentés után számíthatsz rá, hogy apa párja  apunak ugrik, és egész nap veszekedni fognak. De az már legalább nem rólad szól. Csendben elosonhatsz balra.

További lezáró mondatokat várok tőled, melyek nem szokványosak a családban, és ez által kiszámíthatatlanná teszik a helyzetet. Ne feledd, hogy egy egész háborút akarsz megnyerni és nem egy piszlicsáré csatát. Ne feledd, hogy az a cél, hogy kifejezd a saját érzéseidet, és nem az, hogy szimplán beszóljál. Hiszen akkor kiszámíthatóvá és ez által sebezhetővé válsz majd.

A legnagyobb dühöngések közepette segít az alábbi mondat: „Apa! Kérlek!” Ilyenkor a dühöngés általában abbamarad. Ha nem, a kérést meg kell ismételni.

Hangnem: még véletlenül se kiabálj! Egyforma hangon beszélj, és tégy úgy, ahogy valóban van: neked ez a játszma, csata, illetve annak kimenetele nem fontos. Nem fontos, hogy el gyere velem dolgozni, nem fontos, hogy a barátoddal találkozhass, nem fontos, hogy elmehess a nővéreddel vásárolni, moziba…semmi sem olyan fontos, mint megnyerni majdan a te szent háborúdat.

SOKAT KELL KÉRNI ÉS ÉRZELMEKKEL GAZDAGON BESZÉLNI

Bár szíved szerint már a saját autonóm életedet élnéd, mégis kénytelen vagy beleegyezni magadban, hogy személyes vágyaidról, programjaidról értekezel vele és egyeztetsz vele. (Ezt én is szeretném, ha velem élnél.)

Azzal együtt, hogy kifejleszted magadban a helyes lemondás képességét, mégis, azt tanácsolom, hogy kérj a magad számára mindenfélét, és jó sokat. Mindenre nem fog nemet mondani.

Apu mumusa, hogy kiderül róla, hogy „rossz apa”. Nincs semmi, amitől jobban félne. Ezért, ha szeretetből nem is tudja megtenni, meg fogja tenni félelemből. Ő is tudja, hogy nem mondhat mindenre nemet. Aput a saját félelmei igazgatják. Meg kell hagynod neki ezt a tévedését. Ezzel úgy teszel, ahogyan a szíved mélyén te is szeretnéd, hogy hozzád viszonyuljon. Elsimerjen önálló, független és felelős lénynek. Te légy az első, aki ezt megteszi magában az édesapjával szemben! Mert soha, senki nem tette ezt meg az ő kedvére. Azért tart ott, ahol tart. De nem te leszel, aki meggyógyítja az ő baját. Meg kell hagynod neki a személyes, belülről fakadó igény feltámasztásának lehetőségét, és ha nem teszi meg, akkor...így járt. Igazából semmit sem tehetünk mi, gyerekek a szüleinkért. Elmosogathatunk ugyan, meg betarthatjuk a mérgező és konstruktív szabályaikat, de ezzel vége is a lehetőségeinknek. Lásd az én példámat: én sem tudtam az anyukámat megmenteni. És mások sem a sajátjukat. Ilyen az élet. :(

Ha szomorúan egyezel bele mindenbe, akkor semmi esélyed arra, hogy élhetőbbé tedd azt a bizonyos két esztendőt, amit még ott akarsz tölteni.

Ha nem nyilvánítod ki csalódottságodat, az újabb adag dühöt fog generálni benned,  és semmi esélyed arra, hogy megszabadulj a fájdalmaidtól, az allergiádtól és egyéb, életedet meghatározó módon befolyásoló testi szenvedéseidtől.

Egy-egy elbukott csata után mondhatod: "Apu, megint csalódtam benned!"

A KÉRDEZÉS AZ EGYETLEN FEGYVERED. A JÓ BESZÉD AZ EGYETLEN FEGYVERED! Ez már kettő. :)

Miközben magadban lemondasz arról, hogy a csatát megnyerd. Nem kell amiatt aggódnod, hogy én majd akkor balhét fogok csinálni. Nem fogok! Nehezen megszerzett lelki nyugalmamat nem dobom többé a disznók elé! Egészen biztos lehetsz benne… Másrészt beláttam, hogy csak fékevesztett indulatokat szabadítok el, ami csak árt nektek. De amire most kérlek, az segíthet, ha jól csináljuk.

Bizalmat kérek tőled! Hogy eztán ne legyen többé titok, hogy mi folyik otthon! Beszélj ki nekem mindent, és én hordozni fogom! Engedd, hogy kezeljem a benned felgyűlt haragot, és ne állj ellent a „lelki dogoknak”. Vedd fel a kapcsolatot a család többi tagjával!  Beszélgess a szomszédokkal! Meglásd, meghökkentő leszel és kiszámíthatatlan!

Néhány példamondat:

„Miért ne beszélgethetnék rokonainkkal? Te nem tartod furcsának, hogy senki ember fia a családból ránk sem nyitja az ajtót?” „Ne haragudj, de nem látom át, hogy mit vétettem.” Biztosan van valami, amit én nem tudhatok…” stb.

És írj és írj, sok, kreatív mondatot, ahol nem támadsz nyíltan, de elbizonytalanítod a helyzetet.

 

Tudom, nagyon nehéz olvasmány és feladat ez most. De nincs más mód, hogy aztán a háborúból jól gyere ki. Nyiss a világ felé, nyiss a családod felé! Használt a családból fakadó erőt!

Megegyezünk ebben? Vagy befordulsz a fal felé, és tovább húzod magaddal ezt az érzelmi hulla állapotot…

Keress engem, zörgess nálam, írd ki, mondd ki! Beszéljünk róla – magunk között és másoknak is.

Azt hiszem, mindent elmondtam. Most te jössz.

Puszillak Drágám! Áldásom és vérrel megszerzett tudásom kísérjen egy jobb élet felé!

Anyu

***Könny***