...és tényleg meghalt...

Mekkora jelentősége van az életemben annak, hogy írhatok! Köszönet, és hála érte! Több, mint egy éve, naponta, de mindenképp rendszeresen írom kifelé magamból – magamat. Az életemen nagyot mozdított ez az elhatározásom. Tegnap éjjel, miközben minden valószínűség szerint igyekeztem kiizzadni magamból a lázat, álmot láttam, amire pontosan emlékszem.

Egy ismeretlen helyen, ahol finom meleg volt decemberben…egy teret látok, melyet szorosan körülvesznek a házak. A téren sok szép, míves vas asztal, székekkel. Az árkádok hűsében állok és nézek körül – nagyon tetszik. Lehet, Spanyolország, de nem fontos. Az egyik asztalnál egy fiatal nő ül. Haja barna, rövid, rendben van. Fehér, egyenes szabású ruha volt rajta…a hatvanas évek divatja, akárcsak a frizurája. Ott ült egyedül. Idegennek tűnt, de aztán összeállt a kép és a tudás: ő az anyukám! Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Aztán én előre néztem, a tér másik oldalára, és már indultam is előre. Nem néztem se jobbra, se balra.

Meghalt a Jó anya.

Aki szeretné tudni az előzményeket, lapozzon a tegnapi blog bejegyzésemre.www.lelekfarm.hu/news/a-jo-anya-meghal/