Gondolatok a Medve árnyékához
Drága Barátném, kedves Barátom,
nem tudhatom, fogod-e olvasni alábbi soraimat, gondolataimat. Mégis Neked címzem levelem. S beteszem abba a régi jó palackba, hadd vigye el a víz!
Van bennem ismét néhány gondolatfüzér. Elő-elő bukkannak, ahogyan kint ülök a teraszon. Nézem-bambulom az esőnek a cseppjét, ahogy hullik vissza a tengerbe. A cseppek csobbanásának ritmusa visszavisz a tegnapba, az estébe, a dobkörbe, és visszarepít Cserkútra. Napokig az erdővel álmodtam. Csak a fák, a patak és sehol egy lélek. Iparkodom erőt meríteni az élményeimből, mert hamarosan felveszem a munkát – ahogyan eddig is tettem -, s indulok vállamon a létrácskámmal, kezemben a vödreimmel, s egyéb alkalmatosságokkal.
A hármasság jár a fejemben: a szeretet, a tudatosság, az erő. Van felső világ, középső-, és alsó világ. Ami nem egyenlő az alvilággal. S aztán bevillan a párkapcsolat, s benne a gyermekvállalás. A középső világ nagyszerű történései. S hogyan éljük meg ezeket, ha hiányzik a szeretet, a tudatosság, vagy az erő? Esetleg egyszerre több elem is, vagy jaj! Mindhárom? A kapcsolatainkat a középső világban éljük. Tehát azt, ami itt és most van. Abban a szeretet, mint érzelem jelenik meg, és feltételekhez kötött. A felső világban a szeretet tudatállapot. A szerelem egy kapu a felső világba. Mennyire finom állapot! Egy időre a felső világ lelkével élni itt e Földön! És milyen nehéz lemenni aztán az alsó világba, ahol szembetalálkozunk a másikban önmagunkkal! Mindazokkal a kollektív tudati elemekkel, melyeket őseinktől örököltünk – ha akartuk, ha nem. Születésünknél fogva származott reánk. S olyan „ajándék” ez, mit nem lehet visszautasítani, figyelmen kívül hagyni, vagy meg nem történtként kezelni.
Lélekben már készülök a jövő vasárnapi Medve árnyéka napra. Az alsó világba fogunk utazni, hogy ott találkozzunk és átvegyük az ősöktől azt a hagyatékot, mely jogos jussunk, és élvezhetjük hasznait, de viselnünk kell terheit. Az emberek általában meg akarnak szabadulni a terhektől. Mint a léghajós, aki kidobál mindent a kosárból, annak érdekében, hogy a „felső világban” maradhasson. Azonban az a tapasztalatom, hogy több haszonnal jár felvállalni, önmagamban a helyére tenni, mint kidobálni, vagy elásni. A Medve árnyéka a mi árnyékunk szimbóluma, amennyiben egy jó nagy medvének, hatalmas árnyéka van.
A középső világban számos, fontos kérdés van a fejünkben saját életünkkel kapcsolatban. Ha nem működnek a dolgaink…belső csendben hallani lehet, ahogy eltemetett örökségünk, mint egy élő halott, felbődül a mélyből. A dolgok sosem azok, amiknek látszanak. Ami a helyére kerül, nem kísért többet. S az életünk nagy kérdéseire aztán a legmegfelelőbb választ tudjuk majd adni.
Lehet, hogy családállítás lesz belőle, lehet, hogy csak rendszer-villanások. Ezt nem tudom előre megtervezni, az ott és akkor fogja megmutatni. De célunk az életöröm állapota, itt, a középső világban. S meglehet, hogy a kérdéseidre jönnek majd a válaszok.
Nézz tehát rá magadra, kérlek, keresd meg a kérdéseidet! A belső munka most elkezdődik. Egy jó hét múlva találkozunk.
Életet áldással !
www.facebook.com/events/524921804353731/