Kékszakáll és az anyukája

Miután mostanra mindenki tudhatja, hogy mi a nő dolga ezen a sárgombócon, s miután sikerült ismét megmutatni, hogy mennyire vagyunk képesek, illetve képtelenek együttműködni egymással…csont lerágva, téma berekesztve. Egy apró történettel hozakodnék elő ma. Egészen más téma. Címe: Kékszakáll és az anyukája

A valószínűtlenül hatalmas ház végére érünk lassan. Két napja tereljük a porcicákat jobb belátásra, no meg a porszívó torka felé. Az alagsorban járunk. A jó lesz valamire tárgyak gyűjtőhelye. A sarokban ingatag Salgó polc várja a szebb napokat, el kell húzzam, hogy hozzáférjek a parányi ablakhoz. A férfi, a ház tulajdonosa nem csak a takarítást igényli szüntelen, hanem fenemód beszélhetnékje van. Mintha ez lenne az utolsó lehetősége, hogy kibeszélje lelkének nehéz terheit. Némi csendben, mintegy in medias res, egyszer csak megszólal:

-Akik ismerték édesanyámat, mind azt mondták, hogy nála türelmesebb asszonyt nem fogok találni. – így a kihallatszó gondolat. Majd rögtön utána: „ Jó ez a kis Salgó polc, majd találok neki egy megfelelő helyet.

-Igen – mondtam – kiváló helye lesz rajta a levágott női fejeknek. 

Ismét csönd, és szorgalmasan csutakoltam tovább az ablakot.

Eddig a történet.

Nyugodalmasat!