Kenyérsütés - kenyértörés
Kenyérsütés - kenyértörés
Bekapcsolom a számítógépet. Az élet nehéz, tele van feszkóval, régen ettem már egy jó kenyeret – éhes vagyok. Ma megnézem, hogyan készül a jó kenyér. Felkeresek egy „Hogyan gyúrjuk meg a masszát” című videót a tecsőn. A klipben egy jó idomú, jól idomított ifjú hölgy kevéske kötényben alapanyagokat szór egy tálba. Összekeveri, majd azt látom, hogy a tészta már meg is kelt. Nem törődöm azzal, hogy ez csak egy illúzió, mert megvágták a filmet. Ne tartson már olyan sokáig, még unalmas lesz, és az érdeklődők elnavigálnak egy másik filmhez! A keleményt kellemmel gyúrja, közben sokatmondó pillantásokat vet a kamerába. Jó idomú, idomított keblei majd beleszottyannak a dagadó tésztába. De aztán mégsem! Csakhogy meglegyen a késleltetés illúziója is. Újabb fél perc szemfényvesztés, és máris kész a kenyér tésztája. Aztán húsz másodperc múlva már ott is gőzölög a magától megterült asztalon. Csak öt perc varázslat volt. Amikor felocsúdom, még mindig éhes vagyok. Láttam egy gyönyörű kenyeret, egy gyönyörű nő kezei között életre kelni, ahogyan szeretett szervem kél életre a nőm simogató kezei alatt. De nem ettem belőle. Illatát nem éreztem. És még mindig éhes vagyok.
A napot eltöltöm valahogy éhesen. Megjön a nőm. Kenyeret sütni támad kedvem. S vajon finom lesz-e a kenyerünk? A vágyam éhségében maradok, az illúziót, amit csak láttam, de nem érintettem, kergetem majd mellette, de nem vele. Azt várom, hogy hamar legyen kész, mint a mesében. Egy retardált vagyok végeredményben, aki még mindig hiszi, hogy a királylány egyszer az övé lesz. Fog-e menni a dolog az aprócska kötényke nélkül? Azt akarom, úgy csinálja ő is, mint a bájjal bájolgó hölgyike ott a filmen. És ha nem akarja? Mert nem is tudja, miért kellene így tennie?
De nem fogja megtudni, hogy miért így, és miért nem másképp. Ez végül is a magam kenyere, a magam éhsége. Egy balul értelmezett intim szféra – igen, tudom én azt jól. S azt is, hogy ez a „titok” közénk állhat, akár egy hús-vér harmadik. Ez a keserű kenyér, melyet meg kell osztanom vele, vagy le kell róla mondanom. Hogy kiről-miről?
Az rád van bízva…