Kioldódások - megfőzöm a csontokat
Most hétfő délután van. Reggel feltollászkodtam egy halott éjszaka után. Mármint, úgy aludtam, mint a halott. Csakhamar felrebbentem a bagolyvárba, hogy megírjam a hét vége történéseit. Melyek magukkal ragadtak, elementáris erővel hatoltak be a rendszerembe. Mai társas programom a fogászat lesz. Délre van időpontom. Örök Szavú elment itthonról a dolgára…gépiesen felöltöztem. Nem tudom, miket hánytam magamra. Vettem a dobomat, a pórázt, és indultam kifelé a mezőre a kutyával. Egyinest mentem a doblesem felé. A mező szélén áll… körpanorámával. Felmásztam septiben. Hová máshová fordulhattam volna, mint északnak? Hová nézhetne máshová a kunyhóm, mint északnak? Doboltam szép halkan, aztán már nem tudom…énekeltem szép halkan, hívtam Észak Asszonyát, hogy hozzon látomást! Aztán már nem tudom…egy mély meditációt kaptam, arra emlékszem. A szégyen és a bánat, a bűntudat megfőzése és a kéményen keresztül való távozása volt a történet, mely füstöt és gőzt a Nagy Arany Gömb vette magához. A hegytetői házamban. Borzongatóan gyönyörű! Ígérem, tovább adom, amint megjön rá a zöld jelzés. És aztán…összepakoltam a magam utazására, le, az Alsó Világba, ahonnan az ősök ereje buzog fel. De mind azt mondta a Hang, hogy vissza kell térnem.. Nem tudtam értelmezni... Hazafelé azonban rájöttem.
A harag szépen kimaradt. Erre abból jöttem rá, hogy hazafelé baktatva erősen fájni kezdett a fejem. Viselem, ahogyan éveken keresztül viseltem. Hiszek a gyógyulásomban, és abban, hogy nem kell mindent egyszerre megoldani. A kulccsal az összes ajtót kinyitni, kíváncsian. Hiszen akkor bizonyára váratlanul fog érni, amit a 99. szobában lelek majd.
A haragból eredő főfájást hideg vízzel gyógyítom. A kétségbeesésből eredőt pedig meleg borogatással. Nekem többnyire a hideg vizesre van szükségem. Ez a testi szintű gyógyítás. Megszünteti a panaszokat, de nem oltja ki az okot.
„De jó is lenne, ha nem kellene ma fogorvoshoz mennem!” – gondoltam magamban. És elfantáziáltam, hogy a doktornő telefonál, hogy nem jó neki ma. Azt hittem, el is késtem már a randevút. Az ember nem visz magával órát egy elvonulásra.
Örök Szavú már hazaért, mire én megérkeztem. A fejem egy nagy búra volt, és terhes volt számomra minden kívülről érkező szó. Közben folyamatosan jöttek az „instrukciók”. Örök Szavú a földelőm lesz, akihez visszatérhetek mindig.
A helyes szó…
Akit bántalmaztak gyermek korában, szóval, cselekedettel, szexuálisan egész életében küzdhet az elfojtott haragjával, bűntudatával. Mindent el fog követni, hogy kicsinek, bénának, tehetetlennek, máskor felelőtlennek, kiszámíthatatlannak megmaradjon – ezzel adva a világ tudtára, hogy kiszolgáltatott és fogékony korában mély sebeket kapott. Mások kitörnek. És ronda szájú szinglikké és gátlástalan macsóvá válnak. A trágár kötőszavak, a látszat bujaság, és a félre értelmezett tisztaság katyvaszában főnek puhára. Amikor átadhatná magát, hirtelen előugrik a függöny mögül, az ágy alól a tabu-bábu, amikor viszont úgy tűnik, senki sem látja, mélyen elmerül a számára tilosnak hitt világban. És házasságok köttetnek és párkapcsolatok mennek tönkre a látszatéletek miatt – valóságosan.
Látomás-áradatomat az ódon, pókhálós kastélyom ajtóinak nyitogatásával folytatom. Látni fogom, hogyan hatnak az oldásaim, amiket kaptam tegnap Nandu szerén, és ma.
- Telefonod volt. De itt hagytad a köntösöd zsebében – mondta az Örök Szavú. A fogorvosnő telefonált, hogy sajnálattal le kell mondania a mai időpontot.