Megszólal a belső hang
Hejj!!! Hogy repülnek a napok, s mennyi minden történik – bennem és körülöttem! A szabad alkotáshoz belső szabadság kell, és minden elvárás szélnek eresztése. Nem lehet úgy újat alkotni, hogy meg ne engedném, hogy tervem dugába dőljön. Deeeee…! Jöjjön a duga! A látszólagos veszteség és a felesleges körök! Miközben a körülmények jönnek-mennek, néhány embertársamra figyelek, akiket úgy szeretek, s viszont úgy szeretnek, oly biztosan, ahogyan a Nap minden reggel kél a keleti horizonton.
Ha eljönnek a jelentkezők – ha el is jönnek, nem csak jelentkeztek – még ha kevesen is leszünk egy klasszikus üléshez, megtartjuk e vasárnapot. El sem tudjátok képzelni, hogy egy nagy, rózsaszín plüss mackó mi mindent ki tud hozni az emberből!
Közben felhívnak telefonon. Egy fiatal, kedves női hang. Egy megbízóm ajánlott engem neki – mint megbízható takarítónőt. Hát ez a szakmám, mert ezt teremtettem. És szeretem. Fáradtan is, főképp, mióta dúla-attitűddel állok hozzá mindenhez. Hogy, hogy nem, úgyis, mint: mit ad Isten, várandós a lelkem. Februárban jön az első baba. Nem sokat povedáltunk a dúlaságról. Ő az, aki tudja, hogy mit akar. Akkor is kísérem, ha takarítok, akkor is, ha beszélgetünk.
A tanácsadás egyébként is „ veszélyes” szakma. Ha nem tudja a kérdező a megfelelő választ, mert nem hallja saját magában – ami egyébként ott duruzsol – el kezd kérdezni. De talán nem is arra vágyik, hogy választ kapjon, hanem, hogy meghallja magában azt a hangot. Erre számos bizonyítékom van családom köréből, baráti körömből és egy szoptatási csoportban megfigyelőként való részvételeim alapján. Kérdeznek, sokan válaszolnak, néha több megoldási lehetőség is érkezik…és megint ott a feladat: most meg választani kell. Merre tovább? És gyakran történik ilyenkor, hogy meghallja a belső hangot, csak egy kis megerősítésre vágyott, vajon jól hallotta-e?
Már korábban elhatároztam, hogy elindítom a dúla oldalamat is az FB-n. Melyen az alapgondolat az lesz: én abban tudok segíteni, hogy meghalld a Te belső hangodat, hogy megérezd jó szimattal, mit kell tenni. Mert a fortélyos félelmet, mely bennünket, nőket, anyákat a leginkább igazgat, csak az ősi női ösztönök ébresztgetésével lehet legyőzni, de instant információkkal soha. Minél több az információ, annál nagyobb bizonytalanságot tud gerjeszteni. Még várok ezzel az oldallal egy darabig, mert nem szeretném magam teljesen széjjelforgácsolni. Így is annyi mindennel foglalkozom már, hogy magam is csodálom, milyen nyugodtan tudok ehhez képest esténként nyugovóra térni. (Milyen szép kifejezés ez: nyugovóra térni! Minden benne van. Ez több, mintha azt mondom: megyek aludni.)
Tudjátok, van egy kismama, aki meghívott az otthonszülésére. Nagy megtiszteltetés nekem, és egy megálmodott lehetőség, mely gyorsabban került a látószögembe, mint elgondolni tudtam volna. Most, hogy be fogok járni hetente a városba, végre őt is meglátogathatom időnként. Ez úton is köszönöm a bizalmat neki. Mindent megteszek, hogy megálljam a helyem.
A legerősebb eszközöm a hosszan látás képessége. Mert immár tudok távlatokban gondolkozni. És visszatekintve életemre, bizony látom, hogy mennyi gubanc származott nekem abból, hogy leragadtam a pillanat által kiváltott emócióknál. Eme bölcsesség nem korfüggő, de azért több öreg bölcset lehet találni, mint fiatalt, és ez tény.
Az egyik elmaradt Csevegő Csütörtökre azt a témát vittem volna: honnan tudhatom, hogy most boldog vagyok? Van-e látásom észrevenni az élet ajándékait? Mit jelenthet, amikor azt mondják: szenvedésfüggő? Nagyon fontos kérdések ezek, különösen a legutolsó. Mert az egy olyan métely, amely minden apró örömet képes egy pillanat alatt semmivé tenni. No, hát ha nem aggodalmaskodom azon, vajon mit hoz a holnap, akkor merem kimondani: most boldog vagyok! Az ebből fakadó energiát pedig arra fogom használni, hogy merészen álmodjak.
Köszönöm mindazoknak, akik szeretetüket árasztják felém. Érzem, és fogadom! És tovább adom, ha szabad.
Szép estét mindenkinek! Áldás!