Menekülj! (?)

Kedves Olvasóim!

Mellékelek egy cikket Feldmár Andrástól. Mivel így van értelme a mai bejegyzésemnek. Hozzá fűzni valómmal szemeket és füleket szeretnék nyitogatni azok számára, akik egyébként jól rezonálnak a menekülésre, mint megoldásra a nehéz helyzetekből. A cím helyes: Nem önzőség kilépni a szarból. Mint olyan, már majdnem igaz. Tehát féligazság. És mint olyan, ennek a mentén hozni nagy horderejű döntéseket, elhamarkodott cselekvés.

betegsegnyelv.hu/blog/feldmar-andras-nem-onzoseg-kilepni-a-szarbol/

Bántottak, zsaroltak, visszahúztak…léptem. Döntésemmel bántottam és sérüléseket okoztam. Nem attól lettem boldogabb, hogy kiegyenlítettem a számlát. Attól csak nehezebb lett az életem. Magamba roskadva a veszteségeim és bűnöm súlya alatt, úgy tűnt, hogy magam vagyok az oka annak, amiért nem tudtam előre menni és sokáig még az után sem is tudtam.  Pedig már „szabad” voltam. Sok év eltelt – csak most eszmélek.  Csak most jutottam el oda, hogy miden lehetséges – elvben, de tudni kell, hogy minek, mi az ára. Az az ár: lehet megint veszteség, és lehet úgy is tekinteni, mint „ellenszolgáltatást”, mely jogos, és szívesen adom.

Igen, valóban, igaz lehet… amit Feldmár András ír ebben a cikkben. Az ember gyakran nem mer lépni, hogy ne okozzon fájdalmat másoknak, pedig bántották, zsarolták és visszahúzták. Inkább reménykedik, hogy történik majd valami, amitől megváltozik a helyzet. „Inkább beteg legyek, mint bűnös”. „inkább én, mint te, kedves…”.

De már tudni vélem: nem csak a halállal köt boltot az ember. Valahol, a sötét folt mögött megköti azt az üzletet is, ami arról szól, hogy hagyja magát bántani, zsarolni, visszahúzni. És akkor, egy napon…elhiszi, hogy szarban van, és ki kell abból lépni. Hát igen. Ez is egy út…meg fel is lehet bontani az egyezséget a szarral. Ez utóbbi kissé macerás. Meg, nem is mindenki képes rá. Például az sem, akinek súlyos kötődési zavarai vannak. Mint nekem voltak – akkoriban.  Ezzel a zavarral a háttérben tényleg jó ötletnek tűnik elmenekülni egy zsák adrenalinnal a hátamon.

Kilépni a szarból azonban azt is jelentheti, hogy kilépek abból, amit én csináltam magam alá. Megtörlöm a fenekem, és tiszta bugyogót húzok. Kihúzom magam, és azt mondom: eddig ez volt, ez után meg más lesz. És ehhez nagyon bátornak kell lenni!

Valóban: az élet elkótyavetyélése a legrosszabb dolog, amit tehet az ember, ha már egyszer maga alá csinált. A többi igazsággal a fentiek miatt óvatosan bánnék. Rossz döntéseket ugyanis úgy a legkönnyebb hozni, ha beszűkölt világlátással nézzük az életet. A fekete-fehér, igen- nem ilyen világlátás.

Tiszteletem Feldmár András úrnak