Mérgező szülők - könyvajánló

Nehéz napok járnak…A mérgező szülők című könyvet olvasom. Mint „áldozat” és mint „agresszor”. Mindkét szerepet egyszerre élem át – újra és újra, ahogyan olvasom a történeteket, esetleírásokat.

Kettős szégyen, amiről ma beszélek itt. A gyermeki szégyenem, amit nem mondanék ki legszívesebben, hogy mérgező szülők gyermeke vagyok, és a saját szülőségem szégyene.

Amikor közel szeretnék kerülni gyermekkorom szégyenéhez, még nem hangoztathatom, hogy „gyökerek nélkül nem lehet termést hozni”, mert még annak van ott az ideje, hogy az „isteni szülő” elképzelés összeomlását meggyászoljam, átéljem, hogy kicsi vagyok és elhagyatott, és meg nem értett. S ha mindezeken túl vagyok, akkor tudom csak a közös sorsunkat beilleszteni a rendszerembe, és egyben látni a családfám törzsét, le, egészen a mélyben rejlő gyökerekig. A gyász érzése nagyon fontos, mert abból tudom, hogy mégis elszakadtam a gyakorlatban, s a további kötelékem velük, mentes mindazoktól a manipulációktól, melyben részem volt általuk, amíg felnőttem – úgy negyvenpár éves koromra.(!) Elolvastam, amit eddig is tudtam, hogy a rossz kötődés a síron túl is hat, így semmilyen más megoldás nem létezik számomra, mint hogy magam „válok le”.

A könyv segít megérteni saját gyerekeimet is, akik részben már felnőttek, ketten most kamaszok. Hogy tudjam azt, hogyan kell megfelelően viszonyulnom hozzájuk, mit szúrtam el, milyen hatással volt és van az ő lelkükre az, amilyen szülő, anya és voltam és vagyok.

A folyamat ismét elindult, hatásban van. A könyvet pedig ajánlom szeretettel.

Susan Forward: Mérgező szülők