Meső meséiből

Kunyhóbába...

Akkor érlelődött meg igazán bennem a kunyhóanalógia legmélyebb megértése, amikor szüléseknél kezdtem segédkezni. Egyre több és több szülésnél. A négy körös kunyhó és a bábai protokoll szerinti vajúdás-szülés-születés szakaszai varázslatos módon lefedik egymást.

Ősz köre, látens vajúdás. Az anya már érzékeli. Néha nem biztos még benne. Első körben a bent ülő még a kinti tudatállapotában várakozik az elmélyülésre. Imáit még agyból képes mondani. A kunyhó meleg, de még nincs bent elviselhetetlen forróság. Az anya még képes kommunikálni, tekintete tiszta. A méhösszehúzódásoknál bevonódik-elmélyül, aztán kiereszt. Teszi tovább a dolgát.

Az ősz körében elengedünk, búcsúzunk. A párt arra biztatom, csináljanak szert, amiben elbúcsúznak eddigi életüktől. Soha többé nem lesznek már így…

Emlékszem a negyedik babáját váró párra, akik orgona koncertre mentek. Csak ők tudták, mi zajlik az asszony testében. Izgalommal töltötte be őket ez a különleges megélés. A közeg alkalmas volt arra, hogy kint is legyenek és bent is.

Az első kör a megérkezés köre az elengedés által. Elengedem, hogy tudni akarjak, megengedem, hogy bebóduljak, hogy olyannak tapasztaljam meg önmagam, mint még soha. Olyannak engedjem látni-érezni magam mások által, mint azt máskor nem lehetséges. Megengedem, hogy megtörténjenek az akaratomon kívüli megtapasztalandók velem.

Kezdetben mindenáron meg akartam oldani, hogy az első körben is forróság legyen. A vajúdások melletti megtapasztalás segített elengedni az igyekezetet. Azóta „megengedem” a finomabb belevonódást.

Tél köre, aktív vajúdás. A kunyhó forrósodik. A vajúdás folyamata belendül. aki hagyja magát megváltozott tudatállapotba csurranni, annak a hormonjai között megjelennek az ópiátok.

Aki nem érzi magát biztonságban, akinek nincs megfelelő támogatottsága, aki pszichés blokkjai által gátolt, az a fájdalmat egyre erősebbnek érzékeli. Ellenáll. Olyan pozíciókat vesz fel, melyek a kimenekülést idézik meg a kiszolgáltatott állapottól.

A vajúdóban aktiválódni kezdenek a múltbéli eltemetett, szőnyeg alá sepert, gyógyítatlan motivációk. Szembetalálja önmagát önmagával. Ha a segítő nem képes őt továbblendíteni egy jó irányzott tükör-technikával, akkor leáll a vajúdás, az anyának gyógyszert hoznak. Mesterségesen igyekeznek újraindítani a folyamatokat. Beavatkoznak.

A jó segítő a vajúdás folyamatát tovalendíti. A kunyhóvezető ügyel, figyel, támogat. Érzékelteti, hogy lehetetlen a cserbenhagyás. Hogy beleengedheti magát a résztvevő a folyamatokba. Hogy nincs szükség a kimenekülés pozícióira. Hangosan énekel, mindenkit belevisz. A bent ülők saját szertartásba fognak. Ki csendesen dülöngél előre-hátra. Ki kendőjével törölgeti magát időről időre. Ösztönös légző gyakorlatok születnek az éneklés mellé és az imakörök idejére.

A vajúdó is saját ritmusára sétálni kezd, összehúzódásoknál ugyanazokkal a mozdulatokkal kapaszkodik emberébe, segítőjébe, mosdókagylóba. Egyre mélyebbek a hangok, a tekintet opálos, a pupilla megnyílik. a haladás tántorgó.

Tavasz köre, átmeneti vajúdási szakasz. A kunyhó még forróbb. Már-már elviselhetetlen. A vajúdó, ha segítője ügyesen támogatta, illetve tökéletes összhangba került önmagával, különleges transzformáción megy keresztül.

A tavasz köre a megújulásé. Az átmeneti szak köre az átalakulásé. Láttam anyát gorillaként, tigrisként, sasként, vízesésként táncolni, hörögni, forogni, énekelni. Aki megreked jókislány állapotában, egyáltalán, ha nem képes kislányból nősténnyé avanzsálódni, megint csak elakad a folyamat. A segítő támogatja ebben a szent őrületben. Belelovalja az anyát ebbe az állapotba úgy, hogy ő maga benne is van ugyanebben és mellette párhuzamosan kint is van. Tartja a teret, biztosítja a templomot, kapcsolatot tart minden világokkal, túloldali segítőkkel, szülővel és megszületővel.

A kunyhóban a szülő és a megszülető egy. Női kunyhóimba járnak szülésélmény feldolgozásra és megszületésélmény kioldásra egyaránt. Női kunyhóban nem ritka, hogy az asszonyok négykézlábas vajúdó pozíciót vesznek fel, ha elférnek. Nem tudom, férfitársakban milyen megélések történnek akkor, amikor egészen közel kerülnek önmagukhoz. Mennyiben más, vagy hasonló ahhoz, amit a nők átélnek a gyógyulási folyamataik során. A vajúdót szétfeszíti a belőle kitörni óhajtó élet.

A kunyhó egyre forróbb. A bábai szakirodalom a gát feszülésének érzetét a tűzgyűrű kifejezéssel illeti. A kunyhózó csendben, vagy hangosan hörgi, hogy nem bírja tovább, eljön a pont, amikor a szülő nő is beleengedi a térbe: „nem bírom tovább, haza akarok menni”, csináljuk vissza. „Soha többé nem szülök”. Talán a kunyhózó is önkéntelenül megfogadja magában, ilyet aztán soha többé, hát nóóóóórmális???

Tavasz köre és nyár köre közötti szünet. „Pihenj és légy hálás” szakasz. A kunyhó ajtaja fellebben. A vajúdó tüdejében egy kicsit megkönnyebbedik a levegő.

Aki eddig bírta, annak már nincs ereje kimenni. Csendesen piheg. Arcán földöntúli, néha kicsit bárgyúnak tűnő réveteg mosoly. Az arc megszépül, a bőr kipirul. Különleges kipárolgás, speciális izzadás érződik a vajúdó körül. A segítő tudja, hogy hamarosan itt az idő. Az anya a sors kegyelméből időt kap és enyhülést. Összehúzódásai szünetelnek.

A szeretet hormon, vagyis az oxytocin (nem az infúzióból folyó műanyag szer, hanem az anya által termelt) helyet cserél az adrenalinnal, a harcolás, küzdés alapvető vegyi kellékével. A vajúdás megváltozott tudatállapotban történik, a szüléshez erő és éberség szükségeltetik. Mindent pontosított az anyatermészet. Amíg ez történik, a vajúdó pihegő boldogságot, kiegyensúlyozottságot érez és késztetése lesz arra, hogy szavakba öntse, ki mindenkinek hálás…

aztán egyszer csak, hirtelen…

Nyár köre. Kitolás köre. Erő köre. A kunyhózó nincs vele tisztában, honnan is lenne, hogy meddig tart az őrület. De most már mindegy is. Már nincs hátra, csak előre. A szülésnél eddig sem volt hátra. Csakis előre. Meghátrálás lehetett a folyamat közben, de a gyereknek akkor is ki kell jutnia az édesanyából. az adrenalinos éberség és erő, a vajúdás alatt megkapott jól felépített látomásvilág és elszántság egyszerűen kilöki a gyereket.

Az utolsó körben a kunyhózó eufóriában lebeg. Már nem tudja eldönteni, szenved-é avagy lubickol a megélésben. A vajúdó üvölt, vagy mélyet sóhajt, amikor a gyerek feje áthalad a gáton, a kunyhózó üvölt, vagy mélyet sóhajt, mikor elhangzik a végső minden a rokonom, és az ajtó kienged…

Körök utáni kör a fák alatt, önmagammal. Aranyóra. Egybeolvadás a megszületettel. A kötődés megalapozása. A tekintetek első találkozása. Érintés. Ölelés. Könnyek. Hála. Első szoptatás. Ha van rá lehetőség, mély álomba zuhanás. Utána farkas étvágy. Töltekezés.

A szeretkezésnek ugyanez az íve. És a haldoklás során is hasonló utat jár be a távozni készülő..