Mi a vége, csókolom

A marketingről

 

Úgyis, mint a reklám tevékenységről. Mert magyar. :) 

 

A spirituális mezőkön végzett munka közhírré tétele az első bucka, midőn rászánjuk magunkat arra, hogy a bennük lobogó tüzet kiárasszuk a Világra. 

 

Nézzük, mit tudok én máig a Face által kínált lehetőségekről? 

 

Van egyszer a saját profilom. A saját képemmel. A saját kép nagyon fontos, mert általa felvállalom az önazonosságomat. 

Aztán ott vannak a különböző alfelületek, mint csoport, oldal. Ezen belül meghatározható közösség, vállalkozás...nyílt csoport, és zárt csoport, valamint titkos csoport. Ez utóbbit senki nem találja meg a keresőfelületeken. Tehát közvetlen marketing célokra nem alkalmas.

 

A dinamikus virtuális csoport működéséről

 

A csoportban az admin láthatja, hogy a posztját hányan látták. Ám a látták nem jelenti azt, hogy el is olvasták. Ha fontos közlendőd van, akkor kérni kell külön, hogy kommentben jelezzék, hogy olvasták, vagy megértették az abban foglaltakat. Nincs nehezebb, mint mozgásba hozni egy virtuális közösséget. 

 

Egy friss tapasztalásomat is szeretném megosztani veletek. Én most, első ízben, először a virtuális csoportot hirdettem meg, és ezen a felületen kezdjük el a munkát közösen. Majd hamarosan zárjuk ezt a kört, és személyesen is találkozunk. Csak a csoportot hirdetjük. Kezdetben mindenkit felvettem, aki jelentkezett, így egy hét alatt lettünk vagy harmincan. Harminc tag, egy hét alatt. Majd, újabb egy hét alatt a fele ki is lépett. Most megint van nyolc jelentkezőnk. Nekik már küldtem személyes tájékoztatót a program vázáról és hogyan, mikor fogunk személyesen találkozni. Nyolc, személyes megkeresésből ketten válaszoltak eddig. Amíg nem tudok velük személyes kapcsolatba kerülni, nem léptetem be őket a körbe. Így vagyok most a kapunk őrizője.

A program országos ugyan, de az első csoportot Pesten indítom, október elején, a másodikat Kecskemét tájékán,  október végén ...és aztán nem látok most tovább. Még most is van olyan tagunk, aki két hete került felvételre, és annyit sem mondott, hogy "félkalap". Közülük nem egyet, személyesen is ismerek. Most meg már még jobban. :) Ez persze csak vicc volt. Pontosan azért, mert közelebbi az ismeretség, tudom nagyjából, hogy milyen élethelyzetben van, és az pedig nyomós ok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a személyes ismeretségre hivatkozva maradhat a csoportban, amikor zárom a kört. Majd visszajön máskor, amikor készen lesz rá. És nincs harag. Mindezeket csak azért írtam le, mert nem lennék ember, ha nem tasliként éltem volna meg. Tanultam belőle, és most tovább adom nektek ezt, mint tapasztalást, azoknak, akik szintén ott álltok most a küszöb előtt. 

 

Konfliktuskezelés a neten

 

A konfliktusnak az a természete, hogy mindig BENNEM keletkezik. A konfliktus nem tud megszületni a világra, ha bennem nem születik meg. "Ha nem ragadod meg a vágtató vadló sörényét, nem fog maga után húzni a porban." (Ősi indián közmondás). Egy frászt ősi indián! Most találtam ki. :)

 

Saját megosztások

 

az a tapasztalatom, hogy ha egy posztot az ismerőseiddel osztasz meg, akkor az nagyobb látogatottságot élvez adott időben, mint ha ugyanezt nyilvánosan teszed közzé. A nyilvános posztokra szinte sosem jön reakció, vagy csak elvétve. Első körben követőket szerezhetsz vele, akik figyelik a tevékenységedet az oldaladon. Aztán vagy lesz belőle személyes kapcsolódás, vagy nem.

 

A személytelenség csapdája

 

A Facebook korunk elméjének nagy ajándéka, ugyanakkor májmétely is, mivel a személytelenség lehetőségét adja. Személytelenül gátlástalanabb az ember (tisztelet a kivételeknek), amikor hozzászól, amikor épp lefikáz, vagy: bármennyire is kedves a szívünknek, agyba-főbe dicsér. Egyiknek is, másiknak is egyenlő a fajsúlya, azaz: nulla. Lelkesen bejelentkezik a programra, aztán eltűnik, mint vadmalac a búzában. És hasonló taslik.

 Ezért számunkra kedvező az a hozzáállás, hogy mi sem lépünk ki a személytelenségből, ha ilymódon szólítanak meg bennünket, de nem ártó szándékkal tesszük ezt. Hanem akár válasz nélkül hagyjuk az illető kommentet. Az ismeretlen dicsérgetést pedig átengedjük személyünkről a posztunkra, és ehhez a kulcs szó: köszönöm szépen. Nagyon jól lehet tanulni az elengedést ezeken a felületeken. :)

 

Semmilyen mundérbecsületet, igazságot nem lehet felállítani, illetve a "tömegek"-en számon kérni. Igen, tömeg, hiszen ne feledjük, hogy a Facebook segítségével akár az egész világ, szinte valós időben olvashat téged, ha hozzá szólsz pl. egy nyilvános poszthoz. Én magam 10 fő feletti csoportban is már a teljes személytelenséget éltem meg, nem beszélve a több ezres lelket számláló nagyobb face csoportokról, mely helyzeten az sem segített, hogy felvétel előtt át kellett mennem az admin szűrőjén. Ami nem tudom, milyen nagy lyukú szűrő, de ott volt.

 

A bejegyzéseiden keresztül elsődleges információáramlás történik tőled - másokhoz. A másodlagos információáramlást egyre többen érzékelik. Ezeket hordozza a stílusod, a helyesírásod, a szóhasználatod, a külalak. A kettő együttesen alkot majd egy képet a befogadó buksijában, ami sokkal inkább szól róla, mint rólad. De azért ne tegyünk fel magunkról vagy másról, a saját nevünk alatt, igénytelen posztokat! 

És igazán nem érdemes minden akut helyzetben felrántani a bokszkesztyűt.

 

Mindig legyél tudatos abban, hogy minden posztodért felelős vagy, ez nem csak kötelezettség, hanem jogot is formál számodra, amennyiben lehetőséged van a saját posztodhoz érkezett kommenteket moderálni. Ez vagy elrejtés lehet, vagy végleges törlés. Ezért, ha úgy érzed, hogy eredeti szándékot energiáját súlyosan csorbítja az adott komment, semmi sem mond annak ellent, hogy véglegesen töröld azt a hozzászólások közül. 

 

Nos, hát eljutottál arra a nemes elhatározásra, hogy megalkotod a te teremtésed virtuális alakját. A csoport vagy oldal mellett létrehozol egy eseményt. Az eseményre meghívhatod az embereket személyesen, lehet nyilvános, vagy zárt. Ha egyszer zártként alkottad meg, már nem teheted nyilvánossá. A meghívottak és egyéb jelentkezők három opció közül választhatnak: érdeklődnek, ott lesznek és nem lesznek ott. Az érdeklődők nem potenciális résztvevő-jelöltek, az a tapasztalat, hogy többnyire csak nézelődnek. Aki bejelentkezik, hogy "ott leszek", még az sem biztos. Ennek akkor van jelentősége, ha eseményedhez termet kell bérelned, és az neked pénzbe fog kerülni. Oda kell utaznod...stb. Ezért meg kell találnod a módját annak, hogy megközelítőleg pontosan tudd, hány főre számíthatsz.

 

Ha biztosra akarsz menni (persze, mi a biztos?), az első megoldás, hogy megdolgoztatod őket. Odaírod jó nagy betűkkel, hogy az eseménynél a bejelölés nem elég, te EMAILT KÉRSZ a megadott e-mail címre, vagy privát üzenetet a face oldalon. A jelentkezésben kérhetsz néhány publikus adatot a jelentkezőről, és egy célmeghatározást, és/vagy azt, honnan értesült az eseményről. Erre tudsz majd válaszolni újabb információ adással. És így tudtok kilépni a személytelenségből. Nagyon fontos!

 

A másik mód, hogy pénzt szedsz előre. Itt azonban körültekintően kell eljárni, ha nem vagy számlaképes. Még ez sem biztosíték semmire. A pénzt nem lehet előre befektetni, saját célra felhasználni, hiszen előfordulhat, hogy vissza kell fizetned az előleget, mert a jelentkező mégis eláll a szándékától. Ha elküldi a pénzt (a díj felét), de a személytelenségben maradtok, nem biztos, hogy létre jön a találkozó. 

 

Sokan úgy tapasztalták, hogy a Facebookon való aktív részvétel (képek lájkolása, hozzászólások napi szinten) valahogy befolyással vannak a posztod állapotára is. Mármint, hogy mennyien látják adott időben. Ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom. Egy biztos, hogy érdekes cikkekkel, egy-egy jól sikerült meglátásoddal, amit közzé teszel, fotóiddal ismerőseid érdeklődését ébren tudod tartani. És hamarabb észre veszik, ha valamilyen tevékenységgel, programlehetőséggel megkeresed őket.

 

Amikor valamit posztolsz az üzenőfaladon, az minden ismerősöd és követőd oldalán megjelenik, és aztán, idővel eltűnik a süllyesztőben. Ha felszínen akarod tartani, érdemes hozzáírni időnként - ekkor újra előre kerül a poszt. A csoportban való posztolás azért előnyösebb, mert a csoport tagjai külön értesítést kapnak a tevékenységedről, ahányszor csak írsz a csoportodba. Vagy, ha a tagok írnak valamit. Az eseményben való utólagos posztok és mások hozzászólásai csak akkor jelennek meg másnál, ha az illető érdeklődőként vagy résztvevőként bejelölte magát. Ezért az eseményt célszerű időről időre újra megosztani.

 

Mennyivel előbb hirdessük meg az eseményt? 

 

Ez ismertségünktől függ a leginkább. Aki már régi motoros, és sok az ismerőse, de főképp sok a programja, amit kínál, az akár hónapokkal előre is meghirdetheti. A nyeretlen kétéveseknek inkább egy két hetes, maximum egy hónapos időintervallumot javasolnék szívem szerint. És hogy mindenképp számítsanak arra, hogy az első résztvevők a közeli baráti körükből fognak kikerülni. Ezt magunk teremtjük így. Nincs ebben semmi különös. Mindjárt leírom, hogy is néz ez ki a gyakorlatban.

 

Ez most egy kis kitérő a marketingen belül. Miért jó, ha a barátok jönnek, és miért okoz nehézséget? Neked megnyugtató érzés lesz, mert így kevésbé félsz talán, hogy felsülsz. Most úgy gondolod, hogy sokkal nyitottabb tudsz lenni, és a barátaid is nyitottak lesznek. Megspórolhatsz egy kört, hogy eljuss a szívükig, hogy felébredjen a bizalom. Ha egy kezelést adsz a testének, ez így is lesz. Ha egy előadást tartasz, így is lesz. De ha el kezdesz vele dolgozni a lelkében, akkor veszélyes vizekre evezel. Esetleg kiderülhet, hogy a kapcsolatotok mégsem volt őszinte, hogy titkol valamit előtted, és nem engedi meg ezért, hogy részvétel legyen a történetből a szimpla ott levés helyett. Ilyenkor, mielőtt tovább mentek, nagyon fontos először meggyógyítani ezt a barátságot. És lehet, hogy akkor, ennek az ülésnek ez volt az egyetlen, ugyan előre ki nem mondott célja. 

 

A másik nehézség abból származhat, hogy pénzt fogadj el a barátodtól. Ezt próbálod enyhíteni, amikor ingyenes kezelést ajánlasz fel, vagy kedvezményt adsz a téged megillető adományból. Nekem hosszú volt az út odaáig, amíg megértettem a pénz áramlásának lényegét, és azt, hogy csakis saját magamat és a családomat teszem ki a bizonytalanságom miatt keletkező, kézzel fogható veszteségnek, a másik oldal felé pedig olyan, mintha semmit sem adtam volna. A semmiért semmit kérek. Így értem. Vagy egy másik megközelítés: elvenném a barátomtól a lehetőséget, hogy szolgálatomat viszonozza? Pedig a jó és főképp stabil barátság egyik alapköve az "adok-kapok-elfogadok-elfogad" elve. 

 

Mennyibe kerüljön a szolgálatom?

 

Az első buktató, amin át kellett esnem, hogy mindig olyan látszatot keltettem, mintha nekem kvázi fontosabb lenne, hogy ő eljöjjön a programomra, mint neki. 

 

Ma már tudom, ezt erősíti a helyzet, ha megélhetési kényszer, vagy a "valakivé akarok válni" kényszere ott brummog a fejedben. Mindezektől a leghamarabb úgy lehet megszabadulni, hogy őszintén és tudatosan szembe nézel azzal, hogy tudsz-e egyáltalán felelősséget vállalni azért, amit teszel? Hogy leírod fillérre, mint a jó sváb asszony a falunkban (sosem feledem őt, aki a 40 filléres két szelet kenyér árát behajtotta apámon), hogy mibe került neked a képzésed. És fukar vagy! Az utolsó csepp benzint is beleírod a lajstromba. Hány órát töltöttél kutatással, olvasással, gyakorlatok elvégzésével, ügyetlenkedéssel? Aztán lelkileg mibe került neked a változás, a beavatás, a régi sémákról való lemondás, az új beengedése? Lemondani a elvárásaidról, a kétségeidről és a félelmeidről? Emlékezz, hogy mennyit sírtál, hánytál, kiszaladtál volna a világból, de mégis maradtál...Ez mibe került neked? És mennyit nyertél vele? Hogyan alakultál általa? 

Egyetlen nyomós indokot sem tudok idecitálni, ami azt erősíthetné bennem, hogy áldozatos és felelősségteljes munkámat miért is ne kísérhetné el a pénz tisztességes áramlása, akár barátról van szó, akár nem.

 

Biztos vagyok abban, hogy ha ezeken a kérdéseken te is végig mész gondolatban, érzésben, akkor nem lesznek többé kétségeid a érvényességeddel kapcsolatban. Az ár pedig...nos vagy a földbe vagy jobban horgonyozva, és a költségeid, ráfordítások arányában, tudatosan szabod meg a tisztelet díjat, adományt, nem tudom, minek lehet még nevezni...hozzájárulást, vagy számmisztikailag közelíted meg a végeredményt. Esetleg ingát használsz, vagy felnézel a Holdra.

 

Ha állnak mögötted, szilárd lábakon, a család, a párod, akire számíthatsz anyagilag, azt is megengedheted magadnak, hogy rábízod a résztvevőre, hogy ő döntse el, mennyit tud szánni a kosaradba. De ne feledjük, hogy a pénz beszél, a kutya pedig ugat. Tehát igenis nagy segítség neki, ha meg tudjuk előre mondani, hogy mennyi a vége. Biztonságot ad, hogy te tudod, hogy mennyit ért a szolgálatod a magad oldaláról. Mert lehet, hogy a páciensed majd fél év múlva fogja  megérteni, hogy neki mennyit ért.  

Így a másik ember is tud  felelősen és szabad akaratból adakozni. Mert kézzelfogható az irányadó mérték. És, ha csak nem szakadt rád az OTP, neked most lesz szükséged arra pénzre, nem a távoli jövőben.

 

Amikor ez a szolgálat megélhetésünk egyetlen forrása, emocionálisan jól esne ugyan a misztika homályába utasítani a pénzt, viszont akkor, ezzel az erővel a fára is fel lehetne mászni egy nagy fűrésszel, és szépen kivágni magunk alatt. 

Attól is függ a döntésed, hogy mennyire működik benned a csoda? Eddig mennyire működött? Nézz csak szembe azzal, hogy van-e az életedben létbizonytalanság; ez átmeneti, vagy tartós állapot? Mekkora a hited? Jól tudod-e magad érezni abban, amiben most vagy egzisztenciálisan? Ha nem, akkor ebben az esetben békéljünk meg és dédelgessük meg a racionalitást! Tanít bennünket ezen a Földön élni. A Középső Világban. 

 

Abban megoszlanak a vélemények, hogy a részvételi díjat beírjuk-e az eseménybe? Én nem írom be. Hozzám ne azért jöjjön valaki, mert kategóriájában olcsó, amit "kínálok", és azért se, hogy "drága ugyan, de biztos nagyon sokat kapok ezért cserébe". Az "ez még éppen belefér" - ről nem is beszélve. Az, hogy ő mit kap cserébe, az ugyanis a legkevésbé múlik rajtam. Jöjjön azért, mert hívást érez. Ezen a területen ez a legfontosabb: a belső igény. És a belső igény pontosan annyira fog kielégítést nyerni, amennyire a résztvevő belső lehetőségei ezt lehetővé teszik. Ez nagyképűnek tűnhet most számodra, de ez is csak rajtad múlik. Én tudom a határaimat, és tudom azt mondani, hogy NEM TUDOM. Első sorban ezért érzem magam érvényesnek, és nem amiatt, hogy mit "tudok". A tudásom akkor a legerősebb, ha tudom, hogy mit nem tudok. Továbbá erősnek ismerem a tudásomat, mert merek kérdezni. Mert más tudhatja... És mivel van kitől kérdezni, mert nem vagyok egyedüllévő, magányos kóborkutya, ezért biztonságban vagyok és te is biztonságban vagy mellettem.

 

Igen, engem is először talán bosszant, ha egy árucikknek nem találom az árát a polcon, ha kínálnak nekem valamit, pláne írásos felületen, és nem mondják meg azonnal, hogy mennyibe kerül. Ám, én ilyenkor - ha valóban érdekel az a termék, megtudom az árát, ha addig élek is. Ez a "valóban érdekel" fejezi ki a belső igényemet az adott dologra. Mivel tudatos vásárlóként ismerem magam, a belső igényemet azután szoktam a pénztárcámhoz igazítani és nem fordítva. A ruhás piacon szoktam alkudozni. Ez egy játék, és semmi több. Amit mi kínálunk, az nem egy ruhadarab, és nem vagyunk a piacon sem. Erről ennyit. :)

 

Az emberek fáradtak...

 

B. egész nap a gép előtt ült, a szeme kifolyik, a háta sajog. Ha eddig nem olvasott el téged munkaidőben, este már aligha lesz ereje. Egy másik csoport otthon tölti az idejét, gyakran dologtalan, ők egész nap elérhetőek. Olvashatnak téged buszon, vonaton, a vízparton, hajnalban és éjjel. Hála a mobil netnek.  A harmadik csoport hét végén ér rá, vagy épp nem ér rá, mert nagy a család és kicsik a gyerekek. Ezért a hirdetményeid szövege legyen lényegre törő, figyelemfelkeltő (egy jó képre előbb felfigyelnek, mint a szövegre), és az elérési útvonal legyen minél egyszerűbb. Ha már egy honlapra kell rámenni, hogy elérjék az eseményedet, a fele célcsoportot már el is veszítetted. Ha gyors eredményt szeretnél (és ki akarja az elején, ereje teljében, az újdonság varázslatában a lassúságot?), akkor egyszerű bejegyzést tegyél közzé, melyben van kép, nem több tíz sornál, ebből az első három sor a legfontosabb, mert azt látja meg legelébb, a többi már csak kattintással érhető el, és lehet, hogy nem megy tovább, mert fáradt. Ezért a hét több napján és különböző napszakokban kell posztolni, újra és újra, ha azt akarod, hogy minél többen lássák. Minél esszenciálisabban, ugyanakkor érdekesen. Jó címmel, esemény névvel, képpel...stb.

 

Ismét a megosztásokról

Most csak az számít, hogy ki vagy te a közösségben, és hogy aki megosztja, kicsoda az ő közösségében. Úgy értem, mennyire népszerű? Mert elsősorban ez a személyes kapcsolódás, népszerűség lesz a vivő szele a hajódnak, és nem a programod tartalma. Persze láttunk már olyat is, hogy valaki előugrott a bozótból és tarolt a programjával. Én azonban nem ez voltam. Én és Te, ha te is úgy működsz most, mint én, viszont azokat várjuk, akiket a személyünk vonz, a program vonz, magával ragad, és szívvel-lélekkel hajlandóak ezért meghozni a saját áldozatukat. Akár úgy, hogy utazniuk kell a helyszínre órákat, akár úgy, hogy pénzt kell szerezniük. Esetleg mindkettő. Hajlandóak felelősséget vállalni magukért, a fejlődésükért, az egészségükért.  

 

Egyetlen megoldás van: minden lelked bugyrával kell hinnem és hinned magadban és a programodban, amit ki szeretnél árasztani a világra. Ezt úgy is hívják, hogy elszánt lelkesedés. 

 

Én időnként szoktam kérni, hogy osszák meg a posztomat, eseményemet. Én ezt rendben valónak találom, mert tisztában vagyok azzal, hogy ennek milyen hatása várható. Ezt azonban mindig előre tisztáztam az illetővel, akit személyesen ismerek.

 

Nem árulok zsákba macskát! Két évembe telt, mire beküzdöttem magam a rendszerbe. Ehhez napi szinten kellett valami felforgatót, meghökkentőt, megállítót, elgondolkodtatót írnom. Isten segedelmével tudtam megtenni. Már láttam olyat is, hogy valaki kiollózott a blogomból egy igen szép, kerek gondolatot, aztán a forrás megjelölése nélkül kiposztolta a saját falán. Csak mosolyogtam magamban. A Forrás ugyanis nem én vagyok. Csak az a kis pilincka cső vagyok én, amin kifolyik a hűsítő nedű. Mivel az illető meglehetősen népszerű, remélem, sok asszonyhoz eljut a Jó Istennek ez az üzenete, és megállnak, és elgondolkoznak - legalább egy perc erejéig. Haszna van tehát? Igen. Számít, hogy én írtam le? Nem. Ott van, él, és dolgozik.

 

Nem érdemes elvárni, hogy megosszanak valamit tőled. És nem érdemes mások eseményeivel teletölteni az üzenőfaladat, meggyőződés nélkül, anélkül, hogy megtapasztaltad volna akár a személyt magát, akár a programja természetét. Nem érdemes megosztani azzal a hátsó szándékkal, hogy akkor majd ők is meg fogják osztani az enyémet. Ha ezt előre nem egyezteted, ezt a dac-,és véd-szövetséget, nem lesz erő a hírvivésben. 

 

Amiért nem fogják mások spontán megosztani a posztodat, eseményedet:

 

-úgy érzik, nem ismernek téged eléggé

-úgy érzik, nem érintettek a te programod témájában

-érintettek, de most nem tudnak tudatukkal jelen lenni a programodon

-valamilyen okból nem szeretnék felhívni ezzel magukra a figyelmet

-ha jelentkezett a programodra, esetleg nem szeretné, hogy az ismerősei erről tudomást szerezzenek

-nem ért egyet a programod témájával (miért? van olyan, nem?)

-úgy érzi, konkurencia vagy a számára, (még ebben a spiri világban is jelen van ez az érzés)

-egyéb okból nem tud rád és a tevékenységedre figyelni

-nem biztos, hogy bármelyik okot őszintén eléd fogja tárni

 

Ha bosszús vagy emiatt, elfelejtetted, hogy a lelkesedés nem átruházható. 

 

Az ebből keletkező, kezdeti belső konfliktusaid feldolgozása sokat segíthet a tisztulásban

 

Azt hiszem, összeszedtem az alapokokat. Ha valami kimaradt, így járt. :)

 

Remélem, hasznos volt ez a kis kitekintő, vagy inkább betekintő. Fordítsd javadra szükség szerint!

 

Áldás!

A