Nihil és pánik

Ismét ébren. Még hajnal sincs. Néma csönd a kertben, a tájon. Már kint vagyok. Kivetett az ágy. Mert csak annak szép az álma, aki rendben van a lelkében. Az nem én vagyok. Ezért kivetett. Forróság és hideg egyszerre. A kései vacsora hagymájával hadba indult a gyomrom. Szívem hevesen ver. Nocsak! Pánik roham kezdődne? Amilyen büdös gondolatokat forgatok napok óta, nem is lenne csoda. Irány a trón! A buggyant kefírkorty megtette a magáét. Teljes kiüresedés a táplálék maga megszokott útvonalán. Gyógyteás dobozomat elő. Hatféle növényből főzöm az éjszakai teámat, mely minden esetben megújítja lelkem-testem. Bízom benne…  Hová tartozom? Aki szeret, mellettem fekszik, álmában fájdalmasan nyög. A lelke fáj – tőlem. Együttérzés támad a szívemben. Ez jó jel. A napok óta tartó nihil már az utolsót is kivette belőlem. Hová tartozom? Emberek között hová tartozom, istenek között hová tartozom? Már rég tudom, szabad nekünk választani. Ha nem választok, mert félek odatartozni, akkor pánikroham. Oda tartozhatok. És bele is dögölhetek. Lelkileg biztosan.

Megőrülni viszonylag egyszerű. Csak annyi kell hozzá, hogy elutasítsak mindent és mindenkit. Hogy a végsőkig bizalmatlan legyek…bár látszólag az emberek között élek, de nem táplálkozom a kapcsolataimból. Látszólag istenek között élek, de nem ápolom velük a kapcsolatot. Látszólag tudó vagyok, de nem használom a tudást. Hanem egyedül vagyok, tudatlannak tettetem magam. Azt választom. És a pánikot.

Na nem! Én már annyit szenvedtem magamtól, már sokszor annyira elszigeteltem magam a világtól…nem vagyok hajlandó újra belemenni. Most elmentem a határáig, talán egy emlékeztető oltás volt ez…a tapasztalásból fakadó ismeretre: én választhatok.

Elfantáziáltam egy kunyhóba. Hogy ott jól belehaljak az egészbe. Minél több a görcs bennem, annál jobban fáj, annál hangosabban üvöltet a forróság. És az újjászületést, azt is elfantáziáltam.

A teák hatottak. Csudamód tudják befolyásolni a szervezet kémiáját. A tabletták fénykorában nehéz ezt elhinni…Pedig már megannyi alkalommal bizonyítottak. Én elhiszem, mert tudom.

Az ólom manók ím ráültek a szemhéjamra. Gyomrom megnyugodott. Aludni térek. Holnap munka.

***

Egy új Andi ébredt reggel…Úristen! Mi volt ez a szörnyűség? Egy állapot, ami nem azonos velem. És most eltűnt. Én vagyok, itt vagyok.