Páros magány
Vágyaink vas vonatán robogunk.
Te és én.
Jobbról is, balról is
Elmaradnak a fák,
S gomolygó füstként
Tűnik tova a remény.
Hallgasd a csendet!
Megtöri a kerekek vad tánca.
Azt kattogják:
Mulandó, halandó az ember násza.
Akárcsak mi magunk.
Hallgasd a csendet és
Légy Te is csendben!
Ne ígérj többé semmit,
Szavad, hogy sose vegyem!
Ím’ ilyen a páros magány.
Amint a sínek futnak a végtelenbe,
Egymás mellett nagy lihegve,
Egymástól mindig ugyanolyan messze –
Ezek mi vagyunk.
S bár látni véljük a messzi távolban
Az Egy-pontot, hol találkozunk.
Nem itt van, az, hanem a majd-ban.
De minden pillanatban látjuk,
Az Egy-pontot sosem találjuk.
Mert csak egy hiábavaló őrült rohanás
A vágyaink vas-vonatán való utazás.
www.youtube.com/watch?v=ijQ7-wrIP7k&list=PL5802606045B3372A