Rókalyuk

Amikor menni kell…az életben A-ból B-be. Nem tudok igazán felkészülni rá. Gyorsan összepakolom dobozokba, amiről úgy hiszem, hogy szükséges lesz, és már indulok is. A gondolatok eltűnnek a fejemből, csak a pillanat van: most megyek, most kipakolok, most bepakolok, most kidobom, bedobom.  Vannak helyzetek, amikor nincs idő minden alaposan átgondolni, meg idő sincs rá, meg erőm sincs rá.

S mégis: lehet alkotni. A semmiből szinte, a két kezünk erejével, a lélek kreativitásával. Valami egészen reménytelennek tűnő állapotból…amikor előveszed a régen dugdosott szőnyeget, hogy kipucold, hogy elhelyezd… és akkor kiderül, hogy megrágta a pocok, de csúnyán.

De sebaj! Maradt még egy szőnyeg, akkor azzal dolgozunk!

Ismét 7 óra kemény munka, és tűnik a por, tisztul az ablak. Függönyök és lepedők szelíden eltakarják az idő vasfoga által megcsócsált részeket. Már otthon-szag van.  Padlásra beásott, régi anyagok kerülnek elő. Éppen ágytakarónak való. Már illatos, és szárad. Milyen pompás is lesz, amikor a teret majd betölti a zsálya füstje, s az olajok illása megsimogatja lelkünket!  Amikor felcsendülnek a dobok az évtizedek óta halott csendben lévő falak között!

Az elkövetkezendő hét – szombatig – egy tömény révület lesz. Nem létezik más, csak a Rókalyuk, az utolsó simítások…a fizikai munka végzése mellett pedig már el is kezdődött egy szavak nélküli, és láthatatlan belső munka közöttünk.

Azt gondolom, hogy legyünk szabadok lelkünkben! És hogyan lehet ezt megtenni? Sok módja van ennek. Például, hogy növelem a hála érzését a szívemben, hogy olyan gyermekeket kaptam az életembe útitársul, akik aktívan tudnak segíteni – szinte mindenben. És ez van! Felszabadultan és nagy örömmel a szívemben nézegetem alkotásunk gyümölcsét. És érzem: minden rendben van!

Fotókat nem teszek közé az eredményről, részben azért, mert a munka közben nem volt időnk fotózással szórakozni, részben meg azért, mert meglepetés lesz mindazoknak, akik kíváncsi rókák és elvándorolnak a Rókalyukba. Azt bizton állíthatom, hogy ilyet még nem láttál. (Bár lehet, hogy teljesen szokványos, csak én nem láttam még ilyet.)

A szögletes szoba sarkai – mint egy Bágua térkép – fel vannak osztva életterületekre. Ami elkészült eddig, az a bőség sarok. Olyan szimbólum az uralkodója, ami nem sok embernek van ma birtokában. Mert oly régi, és annyira beszédes. Uralkodó színe a zöld és a fekete.  Aztán van egy olyan sarok, melyet a „Pihenj és légy hálás saroknak neveztem el. A fűtőtest előtt itt lehet majd heverészni, beszélgetni, pihenni.  Lesz mégy egy Boszorkány sarok, és a hely elnevezését szimbolizáló Róka-sarok.  Ez utóbbi a természet-közeliséget hozza be a belvárosba.

Az oltár oldalt lesz, egy kerek asztalon, melyet édesapám készített.  Intarziás sakktábla. Kicsit megkopott, de még mindig sugárzik. Apa nagyon ügyes volt. Képes volt egy szál vékony fűrészkével az élet virágát kivágni egy rétegelt lemez lapból. Azt hiszem, nem fogom kibírni, hogy ne próbáljam meg én is ezt a technikát.  Van egy jó ajtónyi falam, mely régen tényleg egy ajtó volt. Most hungarocell borítja. Erre kerülnek majd a különféle képeim, melyeket az elmúlt években festettem- festettünk.

Kedves Rókák! Várlak Benneteket is nagy szeretettel jövő szombaton a Rókalyukba!

Legyen szép a napotok!