szennyes hordalék

Gyönyörűséges nap volt a mai! A szellő, az illatok, a fények, a színek…csak én kerestem lázban égve bizonyos papírjaimat a cég anyagai között – mindhiába. Itt egy  fura bogár itt az íróasztalon – megbénulva a rovarölő méregtől, mely lassan beteríti az egész kis ház légterét. Alig vonszolja már magát szegény. Hát engem is ma erőm időnként elhagyott, a földre feküdtem, s nyújtózkodtam, mint egy macska, hogy visszatérjen belém az élet. Fejem lüktetett, forró volt, mint a láva. Vizes rongyot csavartam rá, s úgy kotortam tovább.  

Milyen nehéz is nekem ezt feladatként tekinteni és nem problémaként…Estére tényleg lázas lettem. Körülnéztem a szobákban – te Úristen, mi van itt? Minden szanaszét: nyári ruhák a zsákban, a sarokban várják már egy jó hete, hogy elfoglalhassák helyüket a szekrényben, s a téli gúnyák pedig azt, hogy végre nyári nyugovóra térhessenek a padlás egyik szegletében. Az asztalon papírok, bizonylatok szerteszét pakolva, egyes bizonylatok hiányoznak. Vajon miből csinált mérleget az akkori könyvelőm, anno 2011 ? Hát ezt most nem fogom megtudni. Mindent összepakoltam és felvittem a padlásra, a héten már nem foglalkozom vele, hiszen jön a hét vége. Majd jövő héten előveszem újra. De azért szörnyű, hogy mit nem műveltem az elmúlt sok esztendőben! Olyan, mintha nem is én lettem volna. Hol voltam én ez idő alatt?  hát én tudom erre a kérdésre a választ, de azt most inkább nem mondom el.

Most elég volt a szenvedésből, mert nincs több energiám e felesleges tevékenységre!  Hétfőtől játszom ezt a játékot, hétfőtől szabadulós játékot játszom, taktikázom, felismerek és cselekszem. Így lesz, s nem másképpen. Természetes, hogy meg kell küzdenem magamért. Álnokság lenne magammal szemben azzal hitegetni magamat, hogy ez az egész majd magától megoldódik. Az elmúlt 8 évet… túl kellett élnem, és most pedig feladvány van.  A haragos folyam elvonult és nyomában ott maradt a szennyes hordalék, amit nekem kell eltakarítani. Dolgozom az ügyön.

A bogár itt az asztalon megadta magát…én még nem!