Támad a fenevad

Elmélyülve lebegek Kékszakáll történetében és a nő pszichéjében. Át ajtókon, kulccsal és a nélkül, félelemmel és kíváncsisággal. Ó, igen! Ez én vagyok! És Te és Te és Te, kedvesek, akiket oly rég óta ismerhetek és szerethetek a szó elcsépelt értelmében és megmagyarázhatatlan kötelékben egyaránt!

A tudat rétegződésének tudása, mely már megjelent egy utazásban is…most hagymahéj szerűen lebontva itt a könyv hasábjain, újra visszatér. Az árnyoldal egyszerre támad belülről és kívülről. A vérszopó fenevad, mely megjelenik kívül, ugyanakkor belülről is támad…és féktelen pusztításra képes, mindaddig, amíg nem mozgósítjuk a bennünk élő, zabolátlan és legősibb női minőséget: A Természet Asszonyt. Aki aztán magával hozza az animus-erejű segítőket, és bölcsebb nővéreinket, hogy legyőzhessük végre Kékszakállt – belül és kívül.

Ó, nem! Kedvesek! Az nem a Természet adta sorsunk, hogy kihasználjanak, megalázzanak és béklyóba verjenek bennünket, nőket. Az egyedül a mi saját, tudattalanul választott sorsunk, és igenis ki lehet belőle szállni. Néha el kell szökni, néha elvágni egy nyisszantással a pórázt, melynek végén mi voltunk a pincsi kutyák. Ó, ez kedves megoldás mindazoknak, akik krízishelyzetben inkább a menekülést választják. És ha a Természet engedi, hogy ez a megoldás legyen, akkor helye van, ideje van, teljesen függetlenül attól, hogy mások ezt jónak vagy rossznak ítélik-e meg. A menekülésre való képesség nélkül az asszony halott. Lelki értelemben biztosan. Akik a maradás mellett döntenek, összeszedve minden erejüket, magukban felülkerekednek a zsarnokon, pusztító erejét megzabolázzák. Ezzel változik köröttük is minden. De jaj annak, aki megalkuvásból marad!

S van helyzet, amikor a környezet csak a bennünk élő vérszopó fenevadat tudja megszólítani,( ő pedig minden nap válaszol), s lelkünk többi részéről tudomást sem vesz. Mert nincs rá szeme, nincs hozzá érzéke, mert a sűrű fizikaiban vergődik, ahol csak a hír és hírnév, az érdek és az ítéletek játszanak gyilkos színjátékot az élet színpadán. És mi is eljátsszuk ezeket a szerepeket egymással és egymásnak és kifelé.. . Akár minden nap. Így gyűjtve véres csontvázak és lelki adósságok halmait a 99. titkos szobában.

Hát szóról szóra ez történt velem.

Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok c. művét tanulmányozván (mert elolvasni nem lehet, csak tanulmányozni)