Teremtéstörténet

Üdv mindenkinek! Milyen szép is volt ez a hét vége! Ragyogó idő, jó kis programok! Tudni kell élni! After séma meg még inkább!

Azt mondják, álmodd meg, amire vágysz, és megkapod. Én meg azt mondom: vagy nem kapod meg. De azért nem érdemes elcsüggedni! Érdemes álmodni, vágyakozni valamire, és úgy teljes, hogy az ember egyúttal azzal is képes számot vetni, hogy esetleg nem teljesül. Vagy csak részben teljesül.

A spirituális dölyfösségről

Azt gondolom, nem bűn az, ha az ember szelleme szabadon szárnyal. Közben pedig nem számol a realitással. Hanem csak álmodik. Nem számolja ki hajszálpontosan a kockázatot – anyagilag és minden egyéb tekintetben -, hanem türelmesen megvárja, míg ezek az idő haladtával, önként megmutatják magukat. Ez nem bűn! Hanem a dölyfösség! Mely állapotban az ember mereven ragaszkodik elképzeléseihez, és nem hajlandó együtt áramlani az élet adta lehetőségekkel. A dölyfösség, mely állapotban az embernek az a kényszerképzete támad, hogy minden lehetséges, csak ki kell gondolni, csak meg kell álmodni. Az a bűn. Mert vétség az élet természete ellen. Akinek Istene van, annak Istene ellen.

Szelíd teremtés

Én a szelíd teremtést választom. Mostantól folyamatosan álmodom magunknak a jobban élhető otthont  (nagyon fontos, hogy otthont és nem csak egy házat). Egy megfelelő műhelyt a párom számára, ahol elegendő hely áll majd rendelkezésére a munkához. Kisebb vendégszobákat a tetőtérben – egy vadonatúj tető alatt – ellátva fenti szaniterrel. Egy kicsiny vendégházat itt a Pilis Gyöngyszemének nevezett Csobánkán, ahová a megfáradt vándorok estére betérhetnek, pihenhetnek és finom, meleg vacsorát is kaphatnak Dámbi bácsi konyhájáról. Ez a fantázianév egy nagyon egyszerű és roppant finom, egyedi íz világgal kimunkált konyhaművészetet rejt magában, melynek minden összetevőjét sokszorosan kipróbáltuk, alakítottuk és része a házi kenyér, zöldséges és húsos hasé, az utolérhetetlen habkönnyű piskóta, a fehér, házi tehén-, és kecskesajt, a magunk készítette kolbász és szalámi, kapirgálós tyúktól származó tojás – hogy csak néhány finomságot, alapanyagot említsek a teljesség igénye nélkül.

Hogy mit is jelent számomra a szelíd teremtés? Nem többet, mint annyit, hogy merek (igenis merek) álmodni. Hogy kihasználom azt, a mindenki számára adott lehetőséget, hogy egyszerűen megengedhetem, hogy az életem hatással legyen tervemre, és amit kapok, azt elfogadom, és azzal kezdek majd valamit. Hogy kezdek valamit azzal a parazita érzéssel, hogy nem vagyok méltó mindezt megteremteni. A szelíd teremtéshez hozzátartozik egyfajta belső szellemiség megteremtése. Ami azt jelenti, hogy úgy élek mostantól, hogy folyamatosan táplálom életem tüzével az álmomat. Ezt nagyon egyszerűen úgy lehet megtenni, hogy: bár most éppen mást kell tennem, most éppen máshol dolgozom, most éppen takarítom valakinek a lakását, de azt úgy teszem, mintha azzal is a terveimet valósítanám meg. Közben gondolhatom azt, hogy amikor ott és ott végeztem, akkor az új otthonomba fogok hazatérni, ahol minden és mindenki számára elegendő hely áll rendelkezésre; az otthonunk levegője tiszta, mert központi fűtéssel fűtjük (nincs füst és koromszemcsék minden bútoron). Sokkal jobb, ha ezt gondolom, mintha azon jár az eszem, hogy hogyan nem lehet ezt megvalósítani. Mert akkor úgy járok, mint a nyuszika, aki elindult a rókához a porszívóért, de közben eldöntötte magában, hogy a róka úgysem fogja odaadni neki a porszívót. És fél úton visszafordult.

Nagyon érdekes visszaolvasni korábbi gondolataimat, melyekben már megjelenik ez a terv, ugyan még ki nem dolgozott formában, de már ott van. Most újra felbukkan, egyre erősödik. Közben gondolataimban összekapcsolódik a szükséglet, a lehetőség és a cél.

A felelősségről

Elsősorban elköteleződést jelent. Kitartást. Türelmet. Rugalmasságot. Szaktudást, melyet még meg kell szerezni. Megijedtem. Előtör az alkalmatlansági buzgár. Ismerem már jól! Csak egy ellenszerét ismerem: az egyetlen lépés technikáját. Minden feladat hatalmasnak tud tűnni, amikor az ember rágondol, és, mint a kisiskolás gyermek, számolgatni kezdi, hogy hány oldalt kell még elolvasni, hogy a végére érjen? Ez az, amit le kell győzni! Tudom, ha már jól megismertem a folyamatábrát, akkor meg kell tennem az első lépést, majd azután megvizsgálni, azt, hogy mi lesz a következő lépés. De mindig csak egyetlen lépésre összpontosítok. Egy feladatot elvégezni nem akkora teher lelkileg, mintha az összes feladatot egyszerre akarnám megoldani.

Most van a legszebb része,

amikor csak ábrándozom. Elmerülök ebben, mint selymes vizű tóban, és csak hagyom, hogy az álmom mellé odaszegődjön az első, konkrét lehetőség.

Ha lehet, hát hadd legyen!