Tovább, tovább!
A Női Sátor Ciklus újabb állomásához érkeztem el. Ez most megint nekem fontos – nektek meg elmesélem. Ez az életszakasz a június eleji 10 Milliós, ráadásul nagyon Teliholdas éjszakán kezdődött egy verssel.
A vers itt, ha érdekel: www.lelekfarm.hu/news/noi-sator/
Aztán jöttek sorba a dalok. A Vörös Telihold és társai.
A dalok itt: www.lelekfarm.hu/dalaim/ www.lelekfarm.hu/videoim/
Közben legbelül történtek az események. A Női Sátor Ciklus, ha jobban belegondolok, tavaly augusztusban fogant, amikor ezt a honlapot is indítottam. Egy korábbi szándék végre tettekbe ment át, s el kezdtem publikálni ezen a felületen. Mint a két apró sejt, úgy gyarapodott a megírni való téma. Szívesen olvasom vissza ezeket magamnak, mert ebből az életutam rajzolódik ki a fátyol mögül. S látom, hogy honnan jöttem, mennyi tökéletlenségen mentem keresztül, és (még mennyin fogok), hogyan lettem saját hajóm kapitánya.
Már sok évvel ezelőtt éreztem itt belül, hogy sem a nő sem a férfi nem képes már küldetésének megfelelően élni. Amikor azt mondom, hogy gyógyítsuk meg női lelkünk, akkor biztos vagyok abban, hogy magamon-magunkon keresztül a férfiak jobb létét is előmozdítjuk. Súlyos lelki sebeink okán – meglehet, hogy életünkben többször is – sokat és sokszor ártottunk férfitársainknak, akikkel szerelemben, házasságban, családban, vagy bármilyen más kapcsolatban voltunk, vagyunk. Nem vagyok sem a magunk, sem a férfiak pártján. De azt már világosan látom és érzem, hogy bennünk, amikor találkozunk, a sebek találkoznak, azok marják egymást, azok nem tudnak szabaddá tenni bennünket. Miközben…a másik ember rabjai leszünk. Az elkövetkezendő időkben a szexualitással, az önmagát megvalósító nővel fogok foglalkozni. S reményeim szerint sikerül majd rendbe tenni magamban ezt a két nagyon fontos alkotóelemet is.
A fejlődésre való törekvés minden létező lételeme. A kis növény is, amikor még csíra csak, gyökeret ereszt az Anyaföldbe és amikor már jól megkapaszkodott, „felfelé” igyekszik: ki a földből, a fényre, az ég felé. Így az ember is, te is, én is…Csak nekünk embereknek ezt nem csak a fizikaiban kell megtennünk, hanem a lelkünkben, szellemünkben is. Tudattalan részeimbe a tudatoson keresztül igyekszem eljutni és…hát… ott van abban a varázslat is. Megengedni, hogy ne én irányítsak mindent, de együtt haladjak azzal, ami van. Hogy mi ez a folyamat pontosan, azt Bert Hellinger: A forrás nem kérdi, merre visz az útja című könyvben véltem megérteni. Az idézet így szól:
„Vannak, akik úgy gondolják, hogy ők maguk keresik a lelkük igazságát. Pedig a nagy lélek gondolkozik és keresgél rajtuk keresztül. Ő is, akárcsak a természet, nagyon sok tévedést megengedhet magának, hiszen a rossz játékosokat könnyedén másokra cserélheti újra és újra. Annak azonban, aki nem akadályozza őt a gondolkodásban, engedélyez néha egy kis játékteret, és akárcsak a folyó az úszót, aki hagyja magát sodródni az árral, a jó játékost új partokhoz viszi, miközben a játékos felhasználhatja az ő erejét is.”
Valahogy így gondolta….