Amikor a bűntudat megjelenik a családállításban…

Valaki hoz egy témát: nem tudok leválni a szüleimről. Megtörténik a konstelláció megjelenítése, Elmondják a szokásos imákat, majd elköszönnek egymástól formálisan az ülésben a képviselők…A gyermek hátrébb lép, esetleg házastársát képviselő személy felé fordul, vagy a hivatását megjelenítő felé, vagy a saját életét megjelenítő képviselő felé…

Ám, még el sem hagyta az ülés terét, még be sem indította a kocsit, máris csöng a telefon. A vonalban pedig a szülő, az anya, vagy az apa, és arról érdeklődik, hogy merre jársz most épp, mit csinálsz, kivel vagy, mikor érsz haza, valamint elég melegen öltöztél-e fel? És a történet a hétköznapok szintjén folytatódik…

Valami hiányzik…

Tehát, most, ebben a képzeletbeli családállításban az ülést kísérő terapeuta – belső hívásnak engedve – megjeleníti a Bűntudatot. A Bűntudatot is egy személy fogja képviselni. Felkér egy embert a kint ülők közül, hogy jöjjön be, álljon a páciens mellé. Aztán beszélgessünk arról, hogy ki, mit érez.

A páciens így szól: „jaj, őt ne!” „Nem is tudok a szemébe nézni! Menjen innen!!!” Ám a Bűntudat nem mozdul. Szélesen mosolyog. Elmondása szerint erősnek érzi magát, és nincs benne ártó szándék. Az ülést kísérő terapeuta megkéri őt, mondja el a következő mondatokat a páciensnek:

Bűntudat: „Ismerem a fájdalmadat. És szüleid fájdalmát is.” „Nélkülem nem fog menni!” „Ha elfogadsz, ha barátodnak fogadsz, elkísérlek téged, és támogatlak abban, hogy felelősséget tudj vállalni a saját életedért.”

A páciens lehajtja a fejét és sírni kezd. Majd megfogja a bűntudat kezét, mélyen egymás szemébe néznek. S csak annyit mond: „elfogadlak, barátommá fogadlak. Megértettem.” S kéz a kézben távolodnak most tovább, el a helytől, ahol a szülők képviselői állnak. A levegőben érezhető a megkönnyebbülés. Minden résztvevő felszabadul…

A bűntudat misztériuma

Tekintsetek úgy a Bűntudatra, mint egy transzformátorra. A bemeneti oldalon bejön a szülő fájdalma, hogy a gyermeke „elutasítja”, már nincs rá szükség, majd ez a fájdalom átalakulva a Bűntudaton keresztül kreatív erőt kovácsol a gyermek számára, mellyel fel tudja építeni a saját, szülőktől független életét. Ez a Bűntudat misztériuma.

Együtt élni a bűntudattal...

És megint kint ülsz a kocsiban, és megint megcsörren a telefon, és látod, hogy megint a szülőd keres… És csak nézed, és hallgatod, ahogy csilingel, énekel, vibrál, recseg, zörög…már sírsz. Sírsz, mert nem veszed fel, ám ez most nagyon fáj neked. A jobb oldali ülésen ott ül az új barátod: a Bűntudat.

A független életed ott kezdődik, hogy nem leszel mindig elérhető. Hogy határt fogsz szabni a kapcsolattartásnak. Hogy mostantól nem mondasz el mindent, ami veled történik. Már kamaszkorodban meg kellett volna történnie…de azt gondoltad: majd később…aztán eltelt egy-két évtized… És most itt ülsz, és sírsz, és van egy új barátod: a Bűntudat.

A bűntudatodat barátodként elfogadni annyit jelent, hogy bűntudatod nem az ellenséged. Nem akarsz tőle megszabadulni, hanem, hagyod, hogy elkísérjen. Egyszerűen elfogadod, hogy nagyon nehéz neked megtenni valamit, elfogadod, hogy tetteddel a legdrágábbaknak fájdalmat fogsz okozni. Megengeded a legdrágábbaknak, hogy az életüknek maguk találják meg az értelmét.

Gondolj csak bele! Ha nem hagyod meg ezt nekik, pontosan úgy teszel velük, ahogyan ők tesznek veled: nem hagynak, hogy a saját életedet éld. Ha elismered a bűntudatodat, belejössz abba, hogy számodra kellemetlen érzéseket is elviselj. Ne félj, nem fog örökké tartani! Egy napon elköszön majd tőled, barátod, a Bűntudat, és azt is meg fogod látni, hogy a világ sem dőlt össze.

Cikkem az általam vezetett zárt FB. csoport egyik beszélgetése nyomán íródott. Ajánlva sok szeretettel mindenkinek, aki érintett a szülőkről való leválás témájában.

Ezúton fejezem ki köszönetemet a bizalomért, mellyel megtiszteltek engem, kedves Csoporttagok!

Ha úgy érzed, üzenetet hordoz a tartalom, kérlek oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is itt: www.facebook.com/odatartozom/

És sok erőt kívánok az életed megéléséhez!