Az ajtóban, mely inkább egy kicsi, festett kapuhoz hasonló, le kell hajtanom a fejem, amikor átlépem a küszöbét. Egy sejtelmesen megvilágított házikóba toppanok, mely kerekségével máris magához ölel. Az állatok kikészített bőre Természet Anya illatát árasztja. A kergén szebbnél szebb szerruhák, jelképek, és megannyi erőt sugárzó és tiszteletet parancsoló tárgyak figyelnek engem, a vándort, úton járót. A két istenfa közrefogja a kerek oltárt, s mikor a tündökön keresztül már csak halványan pislog be a Felső Világ fénye, gyertya gyúl az oltáron, és szerbe hív a dobok hangja. A bőrök illata ekkor összevegyül a zsálya füstjével, és úgy igaz: megszűnik a világ odakint…csak a belső óra ketyeg hangtalanul, fenntartva létezésem folyamatát – és olyan megnyugtató érzés nem hallani az idő vas fogának nyekergését.
2015-ben, én a vándor, úgy tévedtem ide, hogy azt még a mai napig sem értem, hogy történt. De bizonyosan a Jóisten vezetett errefelé – ezúttal nem engedve, hogy vakvágányra fusson a vonatom. Ez a kerek házikó, a jurta, Bugacon, a Karabaksa Tanya része. Szertér és menedék, áhítat, nevetés és könnyek csöndes hordozója.
Ez a jurta attól értékes számunkra, hogy pontosan az a szellemiség hatja át, mely a Karabaksa Szellemi Ösvény sajátja. Falai között megéljük, hogy egyek vagyunk, és tökéletlenül szépek. Minden eleme átitatódott e szellemi út tudásával, bölcsességével és szeretetével. Emlékezetre hív, hogy gyökértelenségünk enyhüljön és legjobban gyógyulhasson.
Amikor hét végén lent jártam a Karabaksa tanyán, mert izzasztó kunyhó szert tartottunk, láttam, hogy a vihar nem volt tekintettel a mi szép élményeinkre, se a tudásra, sem az ősiség emlékezetére, és fenevad módjára szerteszaggatta a takaró ponyvát. De úgy, hogy megjavítani már nem lehet, hanem új köntöst kell adni neki – de izibe’!
Ezidőtájt történik az velem és bennem, hogy egy hosszabb belső út eredményeképp lehorgonyoztam magam ebbe a világba, (épp ideje volt 51 évesen), és hozzá fogtam, hogy keretet adjak mindannak, ami bennem van. Még nehéz leírni, és felvállalni, de azért teszek egy suta próbát: van egy Lélekfarmom, ahol én vagyok a gazdasszony, és van ott a farmon egy Családi Műhely, ahol a bátor résztvevőkkel a családlelket gondozzuk. A Lélekfarm a virtuális térben már több, mint három éve létezik, s a színfalak mögött pedig egész eddigi életemben mások javát szolgáltam –ahogyan tőlem telt. Közben kinőttem a segítő szindrómát, a rettegést, és az örökös megfelelési kényszert – és ebben a gyógyulási folyamatban a Karabaksa Szellemi Úton való botorkálásom nagyban hozzájárult.
Tehát, lehorgonyoztam a földbe, és be kellett látnom, hogyha valamit szeretnék kivirágoztatni, akkor azért nekem tennem kell. Indítottam egy vállalkozást, melyben minden szellemi termékemet, ismeretemet, képességeimet, már elkészült könyvecskémet – mint egy nagy zöldséges kosarat -, kiteszem a piac egyik asztalára. Magyarul hirdetni kezdtem a vállalkozásomat.
No, mondanom sem kell, hogy úgy vitte a pénzemet, mint a sodró ár. Nem mintha sajnálnám az édes tulajdonosoktól (bár egy kicsit recsegtetem a fogam, amikor arra gondolok, hogy bevételük több, mint egész Magyarországé), hiszen ők odaadták, amit ígértek. Szóval nem érzem, hogy tartoznánk egymásnak. De azért…mégis, no!
És egy napon kaptam a lányomtól egy ötletet. Egyes vállalkozók ismerőseik figyelmét kérik, és megosztásaik után ki-ki a maga lehetőségei szerinti összeget ajánl fel egy-egy megosztásért cserébe, mely összeggel aztán valakit, vagy valamit támogat. Azonnal elindult a vezérhangya a fejemben, hogy kinek is ajánljam fel azt a pénzt, amit most hirdetésre fordítok? A válasz nem érkezett meg, míg le nem mentem az izzasztó kunyhós szerre a Karabaksa tanyára.
Fehér Holló Öskü elfogadta szerény adományomat. Szerény, mert a jurta felruházása kb. 10 hónapnyi hirdetésem összege. Ennyi idő pedig nincs várni, mert nyakunkon a tél. De amit adni tudok, odaadom, határok között, hiszen begyökereztem immár. Ti pedig a megosztásaitokkal segíthettek, hogy minél több emberhez eljusson ez a hír, és guruljon máshonnan is, ami szükséges arrafelé!
Megosztásoddal kétszer adsz! Köszönöm, köszönjük, és köszöni a jurta, újjászületésünk kerek fészke.
Nézd meg a Karabaksa tanyán készült életképeket is!