Mi az a 9 dolog, ami nem segít a személyiség fejlesztésében?

Magunktól, vagy másoktól várjuk azt, hogy valami megváltozzon az életben? Íme néhány villanás, hogyan NE tegyél, ha változást szeretnél elérni.

Ahhoz, hogy egy, vagy több dolog megváltozzon az életünkben, és ez a változás tartós legyen, a személyiség fejlesztése elengedhetetlen.

 dolog, ami nem segít a személyiség fejlesztésében: az okos könyvek olvasgatása, terápiás módszerhegyek igénybe vétele, az összes iskola kijárása, és papírok begyűjtése – ha mindezek nem járulnak hozzá, hogy új készségek fejlődhessenek ki bennünk.

 dolog, ami nem segít, a probléma helytelen kezelése. Ezek: a probléma állandó felszínen tartása, ismételgetése (amikor mindenkinek elmeséled), panaszkodás; a problémán való rágódás (például éjszakánként); a probléma analizálása: ok-okozati összefüggések hajszolása, szakirodalmi vonatkozások kutatása, statisztikai adatokban való úszkálás; annak szakadatlan keresése, hogy mások, hasonló helyzetben hogyan vannak… - a probléma megosztása másokkal adott esetben elsősegély lehet, a kifejezésre való képtelenség a depresszió melegágya és tünete is egyben. Az adott pontról való elmozdulás és a személyiség fejlődés egyik első állomása a saját drámából való kilépés képességének megszerzése.

 hiba a tervezgető életmód, avagy elméleti tengerészet: „ha én lennék a hajóskapitány, akkor a hajómat nagyra építeném, hogy mindennek legyen helye, és viharos időben nem szállnék vízre; a matrózaimat, tisztjeimet megbecsülném. Érzem, jó vezető lennék.” Vagy: „ha tudnánk nyíltan kommunikálni, nem lenne ilyen sok gond a családunkban.” – Amiért ezek nem segítenek, az, hogy nem próbálunk meg semmilyen más módon jelen lenni: nem próbálunk meg jó hajóskapitányként viselkedni, és meg sem próbálunk nyíltan kommunikálni.

 Megrekedés a belátásban. Az 1. pontban leírt információszerzési mód után megszülethet bennünk egy belátás a saját rendszerünkre vonatkozóan: ki, mikor, hol, és miért akadt el – illetve mi hol akadunk el… Ezt a belátást gyakran használjuk arra, hogy felmentsük szeretteinket, embertársainkat, akár magunkat a vétségek alól, és ha nem bűnös, akkor maradhat is minden a régiben. – A belátásban látni kell a lehetőséget a felszabadulásra és cselekvésre. Ha ez nincs meg, akkor a belátás csak egy belátás marad, de változást nem fog tudni hozni. A belátás nem avanzsál bennünket egyfajta jó szándékú döntőbíróvá! Ne feledjük soha, hogy változást szeretnénk, és nem ítéletet hirdetni, aztán felmenteni, megmagyarázni, hogy mégsem olyan rossz az nekünk…stb.

 Komfortzónában rekedés. Mindazok a tényezők, melyek most körülvesznek, és bennük leledzve nyugtalansággal töltenek el, hozzátartoznak a komfortzónádhoz. Akkor is, ha benned folyamatosan feszültségeket okoznak, és szinte rosszul vagy tőlük. A komfortzóna ugyanis egyenlő a biztonsággal. Ami pedig a legfontosabb a számodra. Bármire képes vagy, hogy biztonságban legyél, és ez a biztonság azért cinkes, mert alapvetően másoktól függ. - Hiába szeded össze magad, és lépsz ki sírva- fogcsikorgatva az ajtón, a következő bemeneteled, egy másik ajtón hasonló helyzetbe fog sodorni téged – csak idő kérdése. Sajnos így jár az, aki az előbb olvasott pontok szerint jár el, miközben nem tesz a valóságban egyetlen lépést sem önmaga felé. – A lelkes lelki gyakorlatok pedig elmozdítanak ebből a zónából, és a változás nem fog elmaradni. A jutalom a belső, tartós stabilitás megszerzése.