Kedvesek!
Örvendetes, hogy máris ilyen sokan érdeklődtök a Nő ritmusa iránt. Köszönöm. Igyekszem felNőni a feladathoz.
Januárban vagyunk, a fogantatás idejét utazzuk végig, mint az Életkör első állomását. Az időutazás szimbolikus, hiszen bármikor elindulhat egy új élet az anyaméhben. Ám az ember, igen összetett tudatával szeret újabb és újabb rendszereket alkotni, mely rendszerek mind a teremtés rendjét szimbolizálják. És ezek a kis rendek alárendelik magukat a nagy rendnek. Nem is tehetnének másképp, hiszen csak így válhatnak működőképessé.
A szimbólum, mely mentén elindulunk most, csak ezen az éghajlaton életképes. Egy forró égöv alatt élő asszony számára semmit sem jelentene a hóra szórt mákszem. De nem féltem őket, hiszen arra felé, mindenfelé az ősi szimbólumok sokkal inkább életben maradtak, míg a mi világunkból majdnem teljesen elvesztek elhallgatás, üldöztetés miatt. Vagy őseink miatt, akik hagyták, hogy ez megtörténhessen. Nem kutatnám az okát. Vagy megtaláljuk a régit, vagy átvesszük mások rendszerét, vagy alkotunk egy új rendszert. Ez, és az is történik…
Az Életkör című könyv (E.Davis C.Leonard) első oldalain olvashatjuk, hogy ez az élet-szemlélet az írók keze alatt nyolc évig formálódott. S e nyolc év alatt új elemekkel, új női archetípussal bővült. Megszületett a Matriarcha, mint archetípus. És többszöri átgondolás után a Vértestvér archetípusa az érett női időszakból áthelyeződött az Ártatlanság életszakaszára. Mindez jelzés számomra, melyet észre vettem, és továbbítom ezt az észlelést nektek is: az Életkör történet folyamatosan megújuló szemlélet, mely teljes mértékben kimeríti a Ken Wilber által meghatározott „megőriz és meghalad” fejlődési elvet. Ezért buzdítalak Benneteket arra, hogy őrizzétek meg, amit megalkottak számunkra, és merjük-merjétek meghaladni, amikor eljön az ideje.
Most, amikor elindulunk az Utazóval, a Nőt kísérve, aki most fogan, mi az Ártatlanság életszakaszába lépünk be. Miközben egy titkos Anya, aki méhébe fogadja és hordozni fogja a magzatot, épp a Gondoskodó életszakaszában jár. Az Utazó, akit mi kísérünk az útján, lehet újjászülető nőiségünk szimbóluma, de berobbanthat a tudatunkba, mint egy életfolyam-akadály, egy rossz emlék; vagy épp egy csodálatos emlék-élmény: az első egyesülés.
Mit mondhatnék? Jó utazást nekünk!
Ha szeretnél többet olvasni a témában, kövesd a Facén:
www.facebook.com/A-N%C5%91-Ritmusa-%C3%89letk%C3%B6r-%C3%A9s-Ciklustudatoss%C3%A1g-1066179290159245/