Élet egy mozaik családban. Ez lesz a következő hét témája. Tarts velem, gondolkozz, értelmezd, alakítsd a magad alakjára! 1. nap „Többlet teherrel érkeztem”
A mozaik család nem a XXI. század szüleménye. Mozaik családok alakultak már sokkal régebben is. Háború alatt és után, nagy járványok után, ha az egyik szülő meghalt. Ám, míg ezek (a tragikus külső körülmények által generált mozaik családok voltak) a korábban keletkezett családok minden tagja természetesnek vette, hogy a szükség miatt vállalkoznak erre a családformára, addig a mai kor embere az új házasságában, a korábbi házasságában meg nem lelt boldogságot keresi. (Mintha az valahol kívül lenne.)
A családfelállítás rendszerében a mozaik családok alapítói (a nő és a férfi) egyenlőtlenül vannak jelen abban az esetben, ha az egyik szülőnek az előző kapcsolatából élő gyermekei vannak, és volt házastársa is életben van. (Hiszen mindaddig kénytelenek kapcsolódni a volt házastárshoz, amíg a gyermekek szükségletei ezt megkívánják, valamint legalább addig, amíg a gyermekeik önállóvá nem válnak.) Hellinger úgy fogalmaz, hogy az előző kapcsolat és az abból származó gyermekek szégyenfoltok. Ezek kemény szavak. Akárhogyan is csűrjük, az előző házasság és a gyermekek többlet terhet jelentenek az új kapcsolatban. Elég, ha csak a mozaik család működtetéséhez szükséges bonyolult logisztikai mutatványra gondolunk.
Az első banánhéj, melyen a mozaik kapcsolat elcsúszhat, az, ha a teherrel érkezett fél elfeledkezik arról, hogy méltányolja új kedvese ajándékát, amiért így is elfogadja őt. Méltányolja azt, hogy többet kapott a szerelmétől. Ha ez a főhajtás a lélekben elmarad, észrevehető abból, hogy a hétköznapi életben állandóan kompenzálni törekszik. Mindig sokat ad magából, mindig többet, mint ami elég. És még az is meglehet, hogy a teherrel érkezett végül elhagyja az új kapcsolatát, mert úgy érzi, képtelen viszonozni azt a „többet.” Hiszen nagyon fárasztó állandóan kompenzálni, a másiknak is fárasztó állandóan visszaigazolást adni neki, hogy minden rendben van, el van fogadva. (Hasonló a helyzet, amikor egy ember súlyos önértékelési válsággal, pénzügyi deficittel stb. indul egy párkapcsolatba, melyben a másik többet ad bele a közösbe, mint ő.) Tehát a legfontosabb mondat, ami ki is mondható, a „köszönöm, hogy elfogadsz így!”
A gyerekekről soha ne feledkezzünk meg! Ők azt szeretnék, ha a szüleik boldogok lennének. Ezért, amikor egy új párkapcsolat előtt áll valamelyik szülőjük, és a gyerekek látják, hogy anyukájuk-apukájuk most boldog, akkor ők készek feltétel nélkül elfogadni a szüleik új párjait. Ez az elfogadás azonban a szülőre és annak döntésére irányul a lélekben. Ha anya-apa boldog, bárki lehet a párja, ha nem boldog, akkor pedig...
És itt van vége az első elmélkedésnek. A következő részben azon morfondírozunk, hogyan kúszik be a szeretet szép képébe a gyűlölet.
Kövesd itt:
lelekfarm-hu.webnode.hu/products/elet-mozaik-csaladban-mondj-igent-a-terhekre/