Egy zárt rendszerű családról, ahol a szeretet nevében ölik egymást a családtagok, írok néhány sort. Hogyan is néz ez ki a gyakorlatban, miről lehet felismerni?

Ismerd meg a zárt rendszerű család működését!

A zárt rendszerű család működési rendjébe beletartozik, hogy igyekszik „diktatórikus autonómiaként” működni, vagyis: határai zártak és szigorúan őrzöttek. A „se ki, se be” elvén viszonyul a kinti világhoz. Ez már önmagában is magával hozza azt, hogy akik bent vannak, egyre feszültebbek lesznek, hiszen – különösen kamaszkorban és az után, belülről fakadó igényeiket kell visszaszorítsák ahhoz, hogy megfeleljenek ennek az íratlan szabálynak, és ez által jó lelkiismerettel vehessenek részt a család életében.

A zárt rendszerű családnak ezer és egy oka van arra, hogy ezt a merev szabályt fenntartsa, és a legfőbb ok, hogy minden kívül lévő ember gonosz és veszélyes. Tehát – a szeretet nevében – a családtagokat meg kell védeni tőlük. Úgy is lehetne mondani, hogy ez a zárt rendszerű család szeretetnyelve. Aztán addig nyalogat vele, amíg mindenki bele nem fullad a sok nyálba.

Párválasztás zárt rendszerben

Amikor a felnövekvő nemzedék a komoly párválasztás időszakába lép, és valóban társat is választ magának, az „új jövevény” mindvégig kívülálló marad a többiek szemében. És nem mosódik le róla a veszélyes és gonosz bélyeg. Egy újabb okként lesz jelen, aki miatt aztán lehet marni egymást.

Ha igazán a szeretet jegyében élő család lenne egy ilyen közösség, ez nem fordulhatna elő.

Sokan, éppen emiatt, nem választanak magunknak párt, vagy csak laza kapcsolatokat alakítanak ki másokkal, így teljesítve a lojalitást származási családjuk felé. Ebben a cipőben járnak azok is, akik fájdalommal tapasztalják, hogy komolynak induló kapcsolataik rendre tönkremennek.

Egy másik, félresikerült próbálkozás, amikor megkísérlik, hogy házastársuk és ugyanakkor szüleik felé is lojálisnak mutatkozzanak. Ezzel azonban csak azt érik el, hogy az új házastárs is el kezd zárt rendszerben gondolkozni, ahol anyós és após kívülálló lesz, tehát ellenség, tehát veszélyes. (Ám gyakori, hogy a minta a házastárs rendszerében is ott van, csak még nem vette észre.)

Hogyan kerülnek a szülők házasságod középpontjába?

Ennek ismertetőjegyei, hogy a házasok maguk közé emelik szüleiket, például azzal, hogy bevonják hétköznapi problémáik megoldásába. Olyan helyzetekbe, melyek igazán nem tartoznak senki másra. Ha aztán valamelyikük mégis „felébred”, le akarja magáról rázni ezt a kötődést, akkor a szüleje fog fellázadni, hogy ő miért is marad ki a gyermeke életéből? Akkor aztán jöhet a bűntudat, mert nem voltam lojális a drága anyukámhoz, apukámhoz…és a végén rájátszom én is arra, hogy kiderüljön: csakis miattam boldogtalanok a szüleim…

Kiváló „fegyver” ilyenkor a szülő kezében a hétvégi, rendszeres vendéglátás, ebédeltetés. Főképp, ha unokák is vannak már… Persze, mindez csakis a szeretet jegyében…

Hasonló a hasonlónak örül… És mielőtt bárki felháborodik, a rossz sorsot és balszerencsét okolja, érdemes mielőbb megvizsgálni a saját származási rendszert működési szempontból. „Az én családomban hogy is volt?” „Milyen szabályok szerint működtünk, hogyan voltam én ott gyerek, és mi történt, amikor kezdtem kinyílni a világra?”

Ne tessék bedőlni a rossz sors, a balszerencse hiedelmének!

Ha tetszett ez a cikk, hasznosnak találtad, oszd meg másokkal is!

Kedveld és kövesd oldalamat a Facebookon: www.facebook.com/odatartozom/