Frida a film. Egy újabb film, melyet megnéztem a hét végén. Aztán nagyon nehéz volt utána elaludni. Lehet, hogy ehhez a késő este megivott kávé is hozzá járult. Én inkább a filmre gyanakszom.
A film főhősnője, Frida, festőművésznő. Valós személy. Mexikóban élt és alkotott – már amikor nem máshol volt. Nem mesélem el a történetet, hátha te is megnéznéd szívesen.
Frida alakja, személyisége az örök nőt testesíti meg. Szenvedélyes, ugyanakkor határozott. És minden erejével igyekszik túlélni az élet nehéz perceit, amiből jócskán kijutott neki.
A férfi, akit társául választott, kimeríti a nárcisztikus személyiség összes kritériumát. És emellett minden nőt magáévá tett, aki csak az útjába került. Frida jól tudta, hogy kedvese nagytermészetű ember, és csak ragaszkodást kért tőle, nem hűséget. Sokáig úgy tűnik a filmben, hogy az embere még ragaszkodni sem képes. És Frida, mint nő, és mint művész lelkű nő, szintén a saját útjára lépett. Frida szexuális mindenevő nő volt. Gyakran kapcsolódást kezdeményezett azokkal nőkkel, akik a férjével már együtt háltak. Ott volt, érezhető volt a lázadás. Frida a szenvedélyes, lázadó, határtalanul kreatív, ugyanakkor ragaszkodó nő. Azt szeretettem benne, hogy sosem félt. Nem félt zsarnok férjétől. Nem gondolkozott azon, vajon jó ötlet-e beolvasni a volt feleségnek? (Akivel aztán később mély barátságot szőttek.) Frida nem kezdett el önismereti iskolába járni és pszichológiai könyveket olvasni, annak érdekében, hogy valahogy kibírja ezt a kibírhatatlan férfit. Ehelyett tört-zúzott, ha kellett. És mindig nagyon nyersen és őszintén beszélt a férjéhez. A férfi számára ezek a Frida-viharok csak egy aprócska viharnak számítottak a biliben. Sosem vette komolyan a feleségét, mint ahogyan egyetlen megkapott nőt sem. Számára egy szexuális aktus csak egy aktus volt és semmi több. Tehát nem számított. És a nő sem számított. És a felesége sem számított. Senki sem számított. Így Frida egyedül maradt, és élte keser-édes életét. Szerettem benne, hogy abszolút önálló lény volt. Tudott egyedül lenni. Mélyen megélte a bánatot, melyet szerelme okozott neki, ugyanakkor nem hagyta, hogy emiatt alkotó készsége kihunyjon. A lassú halálra ítéltek hedonista életét élte. S annyira sorszerű volt mindez. A nagy természet nem engedte, hogy gyermeke szülessen. Frida számomra a magányos, meddő farkas-asszony, aki üvölt a Holdra, az erdőt járja, és minden ösztönkésztetését megéli gátlások és fenntartások nélkül. Szabadon alkot, teremt, vágyakozik és beteljesít.
Ami a sorsot illeti, én nem szívesen lennék Frida. Amikor őt csodálom, akkor a nőiségnek egy szeletét csodálom meg. És megkeresem magamban, hogy hol van bennem Frida, a zabolátlan művész, aki önálló lény, és egy cseppet sem törődik azzal, hogy mit gondolnak mások. Bántani lehet, de megtörni soha.
A Film: Frida Salma Hayek főszereplésével, készült 2002-ben. Ajánlom szeretettel!