Kedvesek!
Nem titkolt célom, hogy ha elolvastad, a végén érezd úgy, hogy számodra is nagyon fontos, amiről írok. :)
Egy történetet fogok írni most, teljesen valós idejű, teljesen valóságos, hús-vér asszonyról szól, aki akár én is lehetnék…miért is ne? De úgy csinálok, mint a kisgyerek: nem mondom meg, hogy én vagyok. Úgyhogy maradjunk abban, hogy egyszer volt, hol nem volt egy asszony, aki a szakirodalomban meghatározott fáma szerint ment át az évköre állomásain. Időnként visszatért egy-egy szakaszba, újra átélte a Szerető, az Anya, a Vértestvérnő állapotát, miközben bele-bele kóstolt a Bába, Matriarcha és Papnő minőségekbe. Az élet kegyes volt hozzá, annak ellenére, hogy sorsa kövei néha igen nehéznek bizonyultak számára, sorsa kövei, sorsa könnyei… Mára már szer-övét díszítik. Az élet mégiscsak kegyes volt hozzá. Szentséges idejét éli e nő, minden bizonnyal így van ez. Ismeret és képesség nagy találkozásai történnek benne. És végtelenül hálás, hogy élhet, és hogy így élhet. Még nem sok ideje, hogy a Lázadó megpihent benne, és megszületett az Átadó, Befogadó, Kiárasztó. Még nem sok ideje, mégis, mintha örökké így lett volna! Hát van bizony egy pont, amikor fellép az egyidejűség. És minden Most van!
Változó korában van ez az asszony. Teste jelez, lelke jelez. Néhány hónapja megőrülni is képes lett volna…hmmm. A transzgenerációs örökség azonban nem kötelező, hanem választás kérdése. És ő választott. Mondják a tudó könyvek, hogy a változó kor, ahogy a nevében is benne van, Átváltoztató is. Ahogyan bármely életszakaszok között, bármikor átkelhetünk az Átváltoztatón. Ez elsősorban személyes nézőpont és elképzelés (fantázia) kérdése. És semmi sincsen kőbe vésve. Ám itt van valami, ami irreverzibilis történés. Amikor a termékenységi időszak végleg befejeződik, egy új életszakasz kezdődik, melyben a nő a benne maradó teremtő erőket új szellemi/materiális teremtmények életre hívására tudja fordítani. És ez a lehetőség valamikor a Varázslónő életszakaszában teljesedik ki.
Így főhősnőnk – aki természetesen nem én vagyok – felismerve helyzetét és állapotát, elmélyülve önmagában és élete szakaszaiban, megalkotta a tartó szerkezetét annak a programnak, melyet magának szánt, melyet a nőknek szánt (és talán később férfiaknak is). Mert mindig szeretett tanítani, tanítva tanulni, mindig szeretett álmodozni és igaz meséket álmodni.
Azok a mesék, melyeket ebben az átváltozott minőségében szült, a női lét nagy állomásaira utaztatják el az együtt-álmodókat. Egyedi, szelíd és védett környezetben, nők egymás között, női erejüket nők között töltik fel, és életkörük nagy átváltozásait szertartásokkal ünneplik meg. Alapja az ő személyes sátra. A sátoré, mely egészen kicsi lány korától titkos élete meghatározó eleme volt, és az idők során feledésbe merült. Hogy lehet ez? Hogy lehet ez? Tudni lehet... De nem az a fontos, hanem hogy felébredt ez az álom.
Míg ebben a varázslatban lebegett a nő, eltelt 60 nap. Egy nagyon hosszú ciklus ideje volt ez. Már évek óta figyeli. Többnyire ebben az időszakban…30 helyett 50 nap, 60 nap. Ilyenkor a termékenységi fázis a II. szakaszból újra visszatér az I. szakaszba. Minden jel, mellyel korábban a ciklusban lévő időt és helyet meg tudta határozni, most teljesen bizonytalanná vált. A hőmérséklet, a méhszáj- jelek, a testérzetek és máskor oly jellemző hangulatok – most mintha teljesen összekuszálódtak volna egy nagy dobozban…mint megannyi puzzle darabka. Bekapcsol a feszült várakozás. A hőmérsékleti értékeiből tudja (mert tudhatja), hogy biztosan nem várandós. Különben is körbe hányta volna már a házat néhányszor…és kizárt, hogy akár egyetlen cigarettát is el tudott volna szívni. A mellek feszülnek, érzékenyek. A hangulatok jönnek-mennek, az éjszakák szakadozott csipketerítőkhöz hasonlítanak. Sem a Hold állapota, sem semmi nem ad támpontot, valami fogódzót, hol is tart a folyamat? Két nappal a Holdvér hullás megjelenése előtt mégis tudja már, hogy most érkezik. Mégis vannak jelek, szagok, érzések…megmondják. Megtanulható. Mindjárt érkezik. És megérkezik. Rettenetesen soknak tűnik, mint valami vörös áradás, tele vércsomókkal. Hú. Ilyenkor még nem apasztjuk a vért. A gyümölcs is a bő vízben tisztul a legjobban. Két nap múlva azonban már szédítő, és felfájást hoz. És puffadást hoz. Megrekedés. Egyértelmű. A tisztulás gyógyteákkal fokozható. Ki kell bírni, inkább lefekszik. Pihen. Vár. Minden fáj. A fájdalom test aktiválódik. Eddig is így volt. Valami változott. Varázslónőként…nem áldozat, hanem a maga történetének a főszereplője. És tudja, hogy valami nagyon másképpen van. A test teljes alsó traktusa nehéz. A puffadásra ott a jól bevált koplalás és diéta. A joghurtok és kefirek, béltisztító magvakkal és sok almával…Párolt zöldségek, rizs, és levesek. Normaflore és széntabletta. Gyógyteák…Rostok minden mennyiségben és mindenből sokkal kevesebb.
Főhősnőnk tudja, hogy az ösztrogén-dominancia állapotában van. De még az is labilis. Tudja, hogy a Mérleg elvével működik, mint Mérleg, a Mérleg havában…tudja, hogy a Szikárka állapotában van. Ez a tudatosságának az egyik útja. Barátcserjét vesz. Persze csak a kivonata kapható nálunk – jó pénzért. De megveszi, mert kell. Az ösztrogén-dominanciát csak progeszteron bevitellel lehet ellensúlyozni. Szintetikust nem! Csak dolgozzon meg a szervezet! Mikor fogja szedni? Amikor a ciklustérképen látja, hogy esik a testhőmérséklete. (És nem nyílt ki éjjel az ablak, és nem fagyott kottára). Amikor esik a testhőmérséklet, másnap kezdődhet a kúra. Miért így? Mert így határozott. Ritmussal él, és a ritmust követi. Ez az ösztrogén ritmusa- Más nők másképpen csinálják, szedik. Nekik, lehet, hogy más céljaik vannak. Például még sosem szültek, de szeretnének. De benne, e nőben, a receptorok rozsdásodnak, és az FSH szint pedig egyre növekszik a vérben. A petefészkek ösztönzése helyett- a legújabb kutatások szerint a jobb oldali agyféltekében a Varázslónőt ébresztgetik… Mert mindennek megvan a maga helye a természet rendjében. Semmi sincs csak úgy véletlenül. A fatalizmus helyét átveszi a tudatos ráhagyatkozás, a tudatlanságot az ismeret. A jó ismeret nem pusztán információkat ad, hanem ébreszti bennünk a képességet. A képességet arra, hogy felfedezzünk magunkat, megértsük testünk-lelkünk jelzéseit, és hogy megőrizve meghaladjuk elődeink tudását. Az a küldetésünk, hogy használjuk a XXI. századi ember orvos-technikai találmányait, és értelemmel számoljunk minden következménnyel. Ráeszméléseit, tudását fedezzük fel, de közben őrizzük meg, támasszuk fel, hívjuk vissza az életünkbe a misztikát. A női léthez kapcsolódó nagy titkokat.
Ez nagyon méltó végszó lenne, de a tudatosságnak van egy másik útja is. Elkerülhetetlen. A titok nem tárulhat fel, ha nincs meg a jó kapcsolat a női felmenőkkel, ha nincs benne az értelem lelke, hogy miért kell és miért érdemes…kapcsolódni…az ősökhöz, a többi nőhöz…és mindenek előtt önmagához? Ezt nem lehet elmondani, ezt csak megérezni lehet. És így lehet csak megérteni. Valami forróságban rádöbbenni, hogy nem szerette magát, a nőiségét, azt, amilyen… Nem szerette, elutasította és kizsákmányolta. Valaki megerőszakolta – és megerőszakolta saját magát. Nem jöhet el a gyógyulás, ha nem szembesül ezzel – a maga és a közösség javára -…de megtörténhet a gyógyulás, amikor elbeszélget ... A nőiségével, a nőiség kelyhével és virág-bibéivel…”bántottalak téged, kérlek, bocsájtsd meg nekem! Sokat ártottam neked! És magamnak! Kérlek, én vagyok ezért a felelős. Vállalom. Te pedig, kérlek, mondj le a bosszúról!” Felkelt volna, de nem sikerült…így ott maradt, ahol eldőlt. Szörnyen nehéz lett a levegő, nehéz és forró. A mérgeket el kell égetni!„Eztán méltó helyed elfoglalod bennem, és kincsként tartalak – a legnagyobb becsben. Királynőm vagy, és általad vagyok én a Királynő. „ –így imádkozott. Időtlenségben és tértelenségben. Látta, hogy beleiben a felhalmozott gyűlölet kavarog és az örvényben a mártírok bárkája hánykolódik. Üvöltöttek. Megsimogatta. Ezt ki kell pucolni. Meg kell etetni, mint a kicsi babát… nem tömni…szelíden etetni…mindig egy keveset. Mindenből a legtisztábbat és a legfinomabbat.” És akkor…”a hegytetői házam ajtajában olvad össze a belső Fény, s a külső…” A tudatosság két útja: az ismeret és a képesség.
Holdvér hullás, 8. nap. A vér szagtalanná válik. Lassan végbemegy az átrendeződés. A nagy őszi takarítás befejeződik.
Az a küldetésünk, hogy használjuk a XXI. századi ember orvos-technikai találmányait, de legyünk tisztában azzal, hogy mit is nyerhetünk, és mit veszíthetünk! Használjuk a világ ráeszméléseit, emlékezéseit, és támasszuk fel, hívjuk vissza az életünkbe a misztikát. A női léthez kapcsolódó nagy titkokat. Egymáshoz való titkos kapcsolódásunkat és szövetségeinket. Mindezt a választható örökség és a megújuló hagyomány jegyében.
Így legyen! Hisz’ így van!
(Források: Davis-Carol: Életkör, A. Diamant: A vörös sátor, J. és S. Kippley: A természetes családtervezés művészete, E. Bach virágterápiája; 34 esztendő női kövei és női könnyei, valamint szintézisek sorozatai; Somogyi Karak István-dal: A hegytetői házam…)
Elvonulásunkra itt tudsz jelentkezni:
docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeatZhFTaNc4cJGCAVxjBGQydJyPlkJ833ExmbpAL1A8-B2Gg/viewform?c=0&w=1
ez pedig az esemény részletes leírása:
www.lelekfarm.hu/news/elvonulas-oktober-hirdetmeny/
Várlak szeretettel!