Ebben az Új Esztendőben tovább folytatódik cikk-sorozatom, mellyel szeretném ébresztgetni nőtársaimat.
Mint bizonyára már többen tudjátok, december 20-án világra született Gergely unokám, aki a második az unokáim sorában. Menyem sikeres szülés-története természetesen mindannyiunk öröme. Még akkor is, ha a kicsi születése egy ízig-vérig programozott folyamat volt.
Itt ülök most kicsi unokám mellett, aki úgy alszik, mint a bunda. A szülei a bátyuskájával szánkózni mentek. Itt ülök, és közben dolgozom ezen az anyagon. Nagyon teljes most az életem.
Mit is tesznek a női mozgalmak és női körök mostanság?
Tájékoztatunk, információt adunk, feltett és fel nem tett kérdésekre válaszolunk. Egyik asszony segíti a másikat. Egyre többen segítünk, és egyre többen mozdulunk. Még sok-sok baba fog születni programozott születéssel, kórházban, hanyatt fekvő anyából, infúzióval, érzéstelenítésben és elhamarkodott császárral, vagy gátmetszéssel. De szépen, lassan tisztul a tudat, a keleti horizonton felkél a Nap, és a derengő fényben észrevesszük, kedves Nők, hogy lehet máshogyan is. Lehet természetesebben és egyszerűbben is. De van itt azért néhány fontos állomás, melyeket nem lenne szabad kihagynunk. Hogyan is viszonyulunk ma a kockázathoz, a felelősséghez, a nyereségekhez és a veszteségekhez?
Mindannyian nagyon szeretjük nagymamáink történeteit számunkra régmúlt korokról hallgatni…Szívesen hallgatjuk, pedig az elbeszélésekből mindig az derül ki, hogy lényegesen több volt a veszély, a kockázat, több volt a születés és a halál eset. Valljuk be: nem csak arról van szó, hogy az emberi tudás folyamatosan fejlődik, hanem arról is, hogy ez a fejlődés újabb, de más természetű problémákat szül. Ezért, nagyon sok fogalmat és dolgot át kell magunkban értelmezni. Tehát tegyünk fel magunknak a kérdést: hogyan állunk most mi a kockázat vállalással? Mit jelent számunkra a biztonság? Mennyit ér az életünk, és az életünk értékét mivel fejezzük ki manapság a leginkább? Nem általában, hanem csak én, csak te, csak ő…stb.
Látható, olvasható, hogy nagyon sokat írok a szülésről, gyermekvállalásról, holott ez a program, melyet én indítottam ebben a csoportban, első sorban a női test működéséről és a ciklus megismerésének módjáról szól. Ám e kettőt nem lehet széthasítani. Ha szerelmet élek, szexuális életet élek, egyesülök a férfival, akkor nem csak szeretői minőségemben vagyok jelen, hanem anyai minőségemben is. Még akkor is, ha találkozásainkból nem származik gyermekáldás. Tudnunk kell, hogy a kockázat vállalás nem a szüléssel kezdődik, hanem a páros élettel. (A nemi aktusra gondolok itt.)
Még nagyon sok nő fog a tabletták által kínált látszat-biztonsághoz fordulni, amikor fogamzását korlátozni akarja. Sok nő fog a méhébe eszközöket ültettetni, és még sok-sok nő fogja elhinni, hogy a legjobbat teszi a maga és családja számára. A változás tehát egy lassú folyamat, egy örökösnek tűnő változás, mely sosem ér a végére…Miért? Van egyáltalán vége? Néha érezheted úgy, hogy „nekem már annyi”. De ez a helyzet legelébb a tepsiben áll majd elő, akkor meg már nem fogod magad sehogyan sem érezni. Addig mindig van életed, lehetőséged, új utak, vágyak, elképzelések, örömök és bánatok, remények, elvárások és csalódások, nyereségek és veszteségek. Vagy Te, lehet, hogy lányaid vannak, lehet, hogy unokáid, lányok, akiknek lenne dolga bőven, hogy megteremtse a folytonosságot a folyamatok között, melyek most elszakadni látszanak egymástól. Van tehát munka bőven, és lehet, szabad, és kell is dolgozni…
folyt.köv. :)