Spirituális Határtalanság Szindróma (SHS)
Ez kérem, egy igen súlyos személyiség zavar. Főleg másokat zavar. Mert a szenvedője nem tud róla. Jellemzően hiányzik az önreflexió legkisebb csírája is. Arról lehet felismerni, hogy a szenvedő gyógyítónak képzeli magát, és mindenkit meg szeretne gyógyítani, meg az egész világot megváltani, ha lehetne, akkor most. Ugyanakkor nem érzékeli, hogy hol vannak a határai, illetve, nem érzékeli a másik ember határait.
Mivel nem érzékeli, számára nem is léteznek. Ezért azon kaphatod magad, hogy máris átsétált az intim-szférádba. Jellemzően energetikailag akar befolyással lenni az állapotodra, vagy mindig tudja, hogy neked mit kellene tenned, hogy sorsod jobbra forduljon. Minden SHS szenvedő a saját hitrendszerének megfelelően dolgozik. És számára egyáltalán nem fontos, hogy Te hiszel-e az angyalokban, a Fény erejében, a csakrák létezésében-működésében, az energia-gyógyászatban. Meg leszel gyógyítva, és kész.
Sosem jöttem volna rá erre, ha nem szenvednék magam is e súlyos zavarban, illetve nem lennék ébredőben ebből az állapotból is.
„Tó tükrén a köd föloszlik, alvó szememről tűnik az álom” (Karak dala)
Mivel azonban gyógyulok kifelé ebből az állapotból, megszületett bennem végre az önreflexió. Történt mindez folyamatosan, és mostanában, amikor barátnőmmel hazafelé sétáltunk egy közös programról, és beszélgettünk az én egyik nagy dilemmámról.
Ugyanakkor abban a szerepben is voltam már, amikor én vagyok a potenciális „áldozat”. Világosan emlékszem, hogy ilyenkor mindig heves ellenérzés, tiltakozás támadt fel bennem. És kikértem magamnak, hogy bennem vájkáljanak. Úgy éreztem, hogy csak akkor tudom magam megvédeni, ha jól megsértem. Ez többnyire sikerült is, mivel az illető semmilyen önreflexióval sem rendelkezett, és azt gondolta, hogy nagyon sötét vagyok, ha nem értékelem az ő nagy jószándékát.
Most, amikor ezekről írok, sírhatnékom van. Megint a gyász ideje nekem: mennyi értékes kapcsolódásomat romboltam SHS állapotomban! És igen, van, hogy még most is megteszem. A számomra legfontosabb emberekkel. Megtalálni a helyes középutat aközött, hogy mindenki le van szarva, ami egy véglet, és aközött, hogy mindenki útja egyedi és tiszteletre méltó, számomra nem egyszerű mutatvány.
Gyakornok vagyok ebben is. Míg a könnyeimet törölgetem, azért hálás is vagyok magamnak, hogy két köhögés között rájöhettem erre. Hogy lefülelhettem magam.
Nem tudom biztosan, de sejtem, hogy az idei év összes spirituális munkája, melyet magamon végeztem, ide értve az utóbb végzett két napos diád intenzívet, és az első transzlégzéses utazásomat is, szerepet játszik abban, hogy ezt magamban fel tudtam ismerni.
Már nem akarok sértegetni senkit, annak érdekében, hogy hagyjon engem köhögni, vagy éppen szenvedni valami más miatt. Szelíd lettem. Bejön az egyik határkapumon, én szelíden félrehúzódom, hogy a másik, szemközti kapun meg kimehessen.
Mint az egyéb személyiségzavaros szindrómák esetében is, amikor a szenvedő a környezetét is maga alá gyűri, (mert együtt szenvedni jobb), jellemzően az ilyen kapcsolódásokhoz is kell megfelelő partner. Az SHS állapothoz pl. vonzódnak a notórius panaszkodók. (NP).
A panaszkodó igyekszik megkeresni a célszemélyt, és többnyire rá is akad egy SH-szindrómásra, aki aztán igyekszik segíteni neki. Van, aki örömmel tudja fogadni az instant megoldásokat, hiszen legbelül úgyis tudja: mindegy, hogy mit a tanács, úgysem fogja megfogadni. Van, aki csak ki szeretné magát beszélni, és ezzel meg is elégedne. És ugyancsak értetlenül nézi, amikor nem kért segítséget nyújt neki a hallgató. Ekkor lehet, hogy agresszív elutasítással reagál, vagy: jobb esetben csendesen visszavonul.
Az NP szindrómás egyén más esetben azt igényli, hogy valaki szenvedjen vele együtt. És ha ezt nem kapja meg, akkor sértetten odébb áll. jellemzően összetéveszti az együtt érzést, mint jelenlétet és értő figyelmet az együtt sajnálkozással.
Amikor panaszkodom, én a feszültségeimet akarom csökkenteni. A ki nem mondott szó ugyan nem zavar másokat, és talán ezáltal szociálisabbnak tűnök, viszont ugyanaz a ki nem mondott szó, egy szó, több szó, hosszú távon ölni tud. Ez a nagy hallgatás pontosan olyan szélsőséges állapot, mint az, ha valaki a gyógyulás útján csak a panaszkodásig, kibeszélésig jut.
Nagyanyám mindig azt mondta: „ha nincs kinek elmondanod, menj a falnak, s mondd el annak”. Egyszer majd olyan leszek, mint a fal. Az se szól egy szót sem. Mégis segít. Nagyanyám szerint biztosan. Másképp nem mondta volna el ezeket. A szájam be van ragasztva, igaz, nem leszek "üzemen kívül", mint a csajszi a képen. :)
Az SHS szindróma gyakori jelenség, és jelen van azok között is, akik a spiritualitás világában egyáltalán nem járatosak. A válaszreakciók itt is bosszankodás, zsörtölődés és szélsőséges esetben heves vita, elutasítás. Ha jobban belegondolok, minden olyan szülő szenved ettől a kórságtól, aki azt feltételezi magában, hogy a gyerekénél sokkal jobban tudja, hogy mi jó neki – és különösen élesen mutatkozik meg ez az elképzelése a gyermek serdülő kora táján. Aztán: minden olyan párkapcsolatban szenvedést okoz, ahol az egyik fél állandóan irányítja a másikat, mivel ő jobban tudja, és a másiknak ez egy idő után bizony terhes lesz.
Nem kérek elnézést, sem megbocsájtást azon kedveseimtől, akik besétáltak a csapdámba; illetve akikre kivetettem az SHS-hálómat azzal a jó szándékkal, hogy közreműködésemmel változtassák meg az életük nehéz helyzeteit. Bár nagyon sajnálom, hogy ezeket a tévedéseket megengedtem magamnak, és ezzel esetleg fájdalmat okoztam, de úgy érzem, hogy sokkal többet tehetek magunkért, mindkettőnkért, mindannyiunkért, ha mostantól tudatosan törekszem arra, hogy ez ne így legyen. Számomra itt a lehetőség az SHS-ből való gyógyulásra, az NPS-ből való gyógyulásra, nektek pedig ott a lehetőség, hogy kezetekbe vegyétek a saját életeteket. Minden ember képes erre. És nem gondolom már azt, hogy én ehhez feltétlenül kellek, bármi is legyen ezen földi létünkben a kapcsolódásunk alapja.
Róttam e sorokat az Úrnak 2016. esztendejében Szent Mihály havának 17. napján